Napjaink technikája a középkori Bagdadban: a „Leleményes eszközök könyve”
2019. április 4. 15:10 Múlt-kor
Évszázadok távlatából
A három testvér könyvében található forgattyús tengely talán az egyik legjobb példa előrelátásukra. Ilyen eszközök mozgatnak napjaink gépeiben is számos dugattyút, illetve ilyenek segítségével mozgatják a dugattyúk a kerekeket például egy gőzmozdonyon. A forgattyús tengely egy kezdetleges változata kétszer is felbukkan a könyvben, öt teljes évszázaddal a hasonló eszközök első európai leírásai előtt.
Más tervrajzaik annyira sikeresek voltak, hogy napjainkig folyamatosan használatban vannak. Ilyen például az önkiürítő függőveder, amelyet a fivérek arra szántak, hogy tárgyakat lehessen fele folyók vagy tavak medréből kiemelni, azonban napjaink munkagépein is elterjedtek. A gömb alakú eszköz két felét lánccal működtették.
A könyvben szereplő találmányok jelentős hányada árulkodik a víz tulajdonságainak magas szintű ismeretéről, különösen a hidraulika erejééről. És míg egy részük meglehetősen szeszélyesnek tűnhet – mint például a tréfás poharak, amelyek újra feltöltik magukat folyadékkal egy titkos rekeszből, vagy a szökőkút, amely különféle alakokat formázva lövi a levegőbe a vizet –, az eszközök mindazonáltal konkrét mérnöki elveket mutatnak be. A szökőkút például több forradalmi technikát is alkalmaz hatása eléréséhez, mint például egy automata kapcsolóként működő ellensúlyrendszert, amely a víznyomás váltakozásának megfelelően változtatja a szökőkút alakját. Az ilyen időzítő szerkezetek teszik igazán különlegessé a Banú Múszá fivéreket, mivel ilyen megoldásokat még utódaik sem alkalmaztak – legközelebb a 15. században találkozni ilyenekkel.
Az elkövetkező évszázadokban működő tudósok közül kevesen érték csak el a Banú Múszá fivérek technikai szintjét. A 13. századi muszlim feltalálók vízzel működő tréfás eszközei egyszerű szifonokat használtak, messze elmaradva a „Leleményes eszközök könyvében” megtalálható megoldásoktól.
A mű kiadását követően a három fivér a közélet középpontjában maradt hosszú ideig – a későbbiekben meglehetős pontossággal kiszámolták a Föld kerületét, valamint a Nap segítségével az év pontos időtartamát is. Képességeiket annyira nagyra tartották, hogy velük terveztettek meg új városokat és csatornákat, és velük becsültették meg az ellenséges seregek létszámát is.
Körülbelül 300 évvel a könyv kiadását követően Bagdad alá érkezett egy mongol sereg Dzsingisz egyik unokája, Hülegü kán vezetése alatt, majd irtózatos pusztításba kezdett. A Bölcsesség Házát a város nagy részével együtt lerombolták. Annyi könyvet szórtak bele a Tigris folyóba, hogy a feljegyzések szerint a víz fekete lett a tintától.
Bagdad kifosztása azonban nem jelentette a véget a „Leleményes eszközök könyve” számára. Már megjelenésétől kezdve széles körben másolták és olvasták az iszlám világban, és az iszlám aranykor más tudósai is felhasználták forrásként. Mire az abbászida kalifátus elesett, a mű már Európába is eljutott a muszlim Spanyolországon keresztül. Néhány fennmaradt kéziratot ma is őriznek a világ több pontján, a legteljesebb példányokat a Vatikánban, Berlinben és Isztambulban.
A Banú Múszá fivérek találékonyságának és előrelátásának csúcsát talán mechanikus furulyajátszó gépük mutatja be. Bár az eszköz főként külföldi diplomaták és vezetők lenyűgözésére készült, a lejátszani való zenét egy olyan eszköz segítségével lehetett rajta beállítani, amely a mai lyukkártyákhoz volt hasonló. Leegyszerűsítve tehát kijelenthető, hogy három fivér a 9. századi Bagdadban feltalálta a világ első programozható szerkezetét, több, mint egy évezreddel azelőtt, hogy a 20. századi Nyugaton megkezdődött volna a modern számítógép kifejlesztése.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
