Mit keresett a Vörös Hadsereg Dániában 1946 tavaszáig?
2020. március 10. 15:25 Múlt-kor
„Szívélyes” viszony
A következő napok folyamán további 7000 főnyi erősítés érkezett, köztük női katonák is – a visszaemlékezések szerint a helyieket meglehetősen zavarba hozta a fegyveres, egyenruhás nők szokatlan látványa.
A szovjetek hamar ellenőrzésük alá vonták Bornholm egészét, a dánok pedig – mind a helyiek, mind a kormány – hallgatólagosan elfogadták a helyzetet.
Richard Dewing brit vezérőrnagy – aki május 5-én Koppenhágában fogadta el a dániai német főerők kapitulációját – arról írt, a dánok és a szovjet csapatok kapcsolata „szívélyesnek” tűnt. Hozzátette: „ez megszüntetett minden esélyt arra, hogy egyetlen evezőt is a bornholmi örvénylésbe kelljen tennem, ami meglehetős megkönnyebbülés volt.”
Dewing megjegyezte: „csak remélhetem, hogy a további fejlemények nem lesznek olyannyira a dán érdekekkel ellentétesek, hogy a dánokban neheztelést ébresszenek a brit és amerikai szövetségesek iránt, amiért nem előzték meg az oroszokat, és nem hoztak létre esetleg állandó katonai támaszpontokat a szigeten.”
Ahogy azt a helyi múzeum tárlata is bemutatja, Bornholm lakói fokozatosan megtanultak a megszállókkal együtt élni, ahogy a szovjet jelenlét heteiből hónapok lettek. Voltak ünnepségek, táncestek, és néhány sportesemény is.
Júliusban a koronaherceg, a későbbi IX. Frigyes király is a szigetre látogatott családjával, ahol együtt vacsorázott Fjodor Fjodorovics Korotkov vezérőrnaggyal, a megszálló erők parancsnokával.
A helyzet nem volt mentes a feszültségektől: a civil lakosságnak tűzifát és földgázt kellett beszolgáltatnia a szovjet csapatoknak, és segíteni barakkjaik és más épületeik felhúzásában, miközben saját házaikat is újjá kellett építeniük.
A feljegyzések szerint egy szovjet katona által elkövetett nemi erőszak nyert csupán bizonyítást, azonban a beszámolók szerint mindennaposok voltak a nők elleni támadások, ezért azok nemigen merészkedtek egyedül az utcára. A nőkkel szembeni erőszaknál is nagyobb mértéket öltöttek a lopások és rablások – főként a karórák, illetve a kerékpárok érdekelték a szovjet katonákat.
Habár Dánia voltaképpen a győztesek oldalán ünnepelhette a háború végét, a szigeten igencsak eltért a hangulat az ország többi részétől a „felszabadítók” viselkedése, illetve a levegőben lógó bizonytalanság miatt is.
A dán lakosság nagy része számára Bornholm egyfajta vakfolttá vált, mivel az állami média vonakodott elismerni, hogy az ország egyes részei valójában nem „szabadultak fel” ténylegesen.
Ugyancsak eltitkolták a szovjet megszállás költségeit – Sztálin ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy azok a dánokat terheljék.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
