Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Mit keresett a Vörös Hadsereg Dániában 1946 tavaszáig?

2020. március 10. 15:25 Múlt-kor

Bombák hullanak

Május 6-án Rolf Wuthermann Wehrmacht-tábornok egy körülbelül 800 fős gránátosezreddel érkezett a szigetre, és a harc folytatására rendezkedtek be.

Másnap reggel a dán kormány hivatalos küldöttsége érkezett a szigetre, hogy von Kamptz-cal tárgyaljanak. Látva a németek harci készültségét, arra biztatták, adja meg magát.

Még május 7. folyamán a nyugati szövetségesek európai főparancsnoka, Dwight Eisenhower kijelentette, hogy Bornholm státusza megegyezik Dánia többi részéével, így ha a dánok igényt tartanak szövetséges csapatok odavezénylésére, akkor annak meg kell történnie.

Ugyanezen a napon a brit felderítés azt a hírt közölte, hogy szovjet repülők haladtak el a sziget felett „a bombavonal orosz oldalán”.

A „bombavonal” azt az egyezményes (szintén Jaltában meghatározott) határt jelölte, amelytől keletre nem bombáznak a nyugati szövetségesek, és amelytől nyugatra nem hajtanak végre támadást a szovjet bombázók, az esetleges „baráti tűz” elkerülése végett. A szovjetek előbb megadásra felszólító röplapokat szórtak a repülőkről, majd bombákat is.

Május 8-án a britek közölték von Kamptz-cal, készek elfogadni kapitulációját, és „nincs semmiféle szükség az oroszokkal való konzultálásra.” Egy belső memorandumban azt is megjegyezték, „Bornholm különösen érdekes mind számunkra, mind az oroszoknak, mivel U-Bootok lapulnak a sziget kikötőjében.”

A szovjeteknek azonban megvolt ezen kívül is a maguk oka arra, hogy irányításuk alá vonják a szigetet: a németek nagyszámú szovjet hadifoglyot őriztek itt (aki a tengelyhatalmakkal szembeni küzdelemben megadta magát, a szovjet vezetés szemében árulónak számított, így a Vörös Hadsereg kezére visszakerült hadifoglyokra nem a felszabadulás, hanem a rettegett NKVD által üzemeltetett „szűrőtáborok” vártak).

Emellett a szigeten hatalmas, több tíz kilométer hatótávolságú tengerészeti lövegek is el voltak helyezve, amelyekkel hatékonyan lefedhetők voltak a hamarosan Lengyelország részévé váló területek felé vezető tengeri útvonalak.

A szovjet bombázás – bár elsősorban katonai célpontok ellen irányult – mintegy 800 civil épületet semmisített meg a sziget két legnagyobb településén, Rønnében és Nexóban.

Mivel a lakosok a röplapokból értesültek a közelgő légitámadásokról, a halálos polgári áldozatok száma alacsony maradt (tíz dán civil vesztette életét), azonban több ezren váltak otthontalanná.

Óriási káosz alakult ki, ahogy a helyiek és a nemrég érkezett menekültek egyszerre igyekeztek biztonságos helyet keresni a szigeten. A dán rádió szándékosan nem tudósított a történtekről – az ország többi részén éppen a felszabadulást ünnepelték önfeledten.

Habár a becslések szerint (a kaotikus helyzet miatt pontos számok nem állnak rendelkezésre) összesen mintegy 16-20 000 német, illetve német szolgálatban álló katona lehetett a szigeten – a Kriegsmarine, a Wehrmacht és a Waffen-SS csapatai vegyesen –, május 9-én csupán egy kislétszámú szovjet kontingens szállt partra. Rövid tűzharcot követően von Kamptz és csapatai letették a fegyvert.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Mit keresett a Vörös Hadsereg Dániában 1946 tavaszáig?

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2022. tél: A szeretet mártírjai

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra