Mindegyik rokonát magas állami tisztségekbe helyezte „a Kárpátok géniusza”, Nicolae Ceaușescu
2024. december 8. 09:05 Múlt-kor
59 évvel ezelőtt, 1965. december 8-án, Gheorghe Gheorghiu-Dej halála után került a kommunista párt és ezzel Románia élére Nicolae Ceaușescu. Független, nacionalista politikájával nagy népszerűséget szerzett, széles körű személyi kultuszt épített ki, Conducatornak (Vezérnek), a Kárpátok Géniuszának neveztette magát, feleségét, Elenát miniszterelnök-helyettessé tette meg, s 400 rokonukat is magas párt- és állami tisztségekbe helyezték. A pártfőtitkár azonban az 1980-as évek második felében tömegbázisát, külső és belső támogatását egyaránt elvesztette, hatalmát csak a Securitate, a biztonsági szolgálat rémuralma tartotta fenn.
Külön úton
Ceaușescu Scornicești-ben született, egyszerű parasztemberek gyermekeként. Korán, cipésztanulóként került a munkásmozgalomba, de már az 1930-as évek elejétől az ifjúsági mozgalom vezetőségében tevékenykedett.
1936-ban belépett a Román Kommunista Pártba, részt vett az Antonescu-rezsim elleni harcban, tevékenységéért 1936 és 1938 között, valamint 1940-ben is bebörtönözték. Rabságának idején Gheorghe Gheorghiu-Dej volt a cellatársa, aki 1952-ben az ország vezetője lett, s támogatta a későbbi utód, Ceaușescu pályáját.
Ceaușescu 1944-ben megszökött a börtönből, majd a Kommunista Ifjúsági Szövetség titkára lett. 1947-ben mezőgazdasági, 1950–54 közt honvédelmi miniszterhelyettes, Gheorghiu-Dej alatt a politikai bizottság tagja, a központi bizottság titkára volt, majd a párthierarchia második embere lett. 1965-ben, Gheorghiu-Dej halála után követte őt a kommunista párt élén, mint titkár, majd főtitkár. 1967-től az Államtanács elnökévé, államfővé is megválasztották.
Független, nacionalista politikájával nagy népszerűséget szerzett. Miután 1958-ban a szovjet csapatokat már kivonták Romániából, Ceaușescu az 1960-as években gyakorlatilag megszüntette a román részvételt a Varsói Szerződés katonai szövetségében. Elítélte az 1968-as csehszlovákiai bevonulást és az 1979-es afganisztáni szovjet beavatkozást is.
1974-ben a köztársasági elnöki hivatal létrehozásával tovább növelte centralizált, diktatórikus hatalmát. Korlátozta a szólás- és sajtószabadságot, elnyomta az ellenzéket, ellenfeleit a hatalomból kiszorította. Gazdaságpolitikai céljaként az ország hatalmas külföldi adósságainak visszafizetését tűzte ki.
Népviseletbe öltözött gyermekek között 1985 körül – a reprezentáció a diktatúra egyik legfontosabb kelléke volt
A cél megvalósítása drasztikus élelmiszer-, üzemanyag-, energia- és gyógyszerhiányhoz vezetett, az ország az éhínség közelébe, a gazdaság az összeomlás szélére került. Az 1970-es években meghirdetett homogenizálási program a nemzetiségek asszimilációját, a teljes elrománosítást célozta. Településszisztematizálási programja is részben a magyar nemzetiségű lakosság gyökereinek felszámolására irányult.
Ceaușescu 1988. április 29-én ismertette a falurombolásként ismertté vált programjának menetrendjét. A két- háromezer főnél kevesebb lakosú településeket életképtelennek minősítették, holott a romániai falusi lakosság 14200 településének mintegy a fele beleesett e felszámolási kategóriába.
Fontos feladatként tűzték ki a helységek építészeti egységesítését is, amelynek értelmében minden épületet kizárólag a központi típustervekkel összhangban lehetett megépíteni. 1988-ra az illetékes szervek elkészítették a lerombolásra ítélt falvak listáját, s építési engedélyt már csak azokon a településeken lehetett beszerezni, amelyek nem szerepeltek e „halállistán”.
Az 1988. áprilisi pártfőtitkári beszéde világszerte hatalmas tiltakozást váltott ki, Románia egyre erősödő nemzetközi gazdasági és politikai nyomás alá került. 1988 végére a falurombolási programot lelassították, amiben szerepet játszott az anyagi eszközök hiánya is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
