Milyen veszélyek lestek a viktoriánus kori London lakóira?
2016. február 2. 17:41
Több szempontból is igaz, hogy a viktoriánus kori Anglia a modern bűnözés bölcsője volt. Az ipari forradalom berobbanásával leendő munkások hada özönlött a megállíthatatlanul növekvő nagyvárosokba, hogy kihasználják a prosperitást, és igen csekély, de biztosnak tűnő bérért dolgozzanak. A veszélyes munkakörülményekkel és az éhes család etetésének küzdelmeivel szembesülve sok 19. századi angol döntött úgy, hogy megélhetési nehézségeit kevéssé törvényes módon oldja meg. A londoni utcákat bűnbandák uralták, a börtönök pedig sohasem voltak üresek.
Brutális bűnbandák utcai háborúi
„London volt az első város, ahol a szuburbanizáció – vagyis a módosabb középrétegek a város külső területeire kiköltözésének a folyamata – testet öltött, ami az ipari forradalom hatásainak köszönhető” – magyarázta Jean-Vincent Roy történész, aki a tavaly októberben megjelent Assassin's Creed Syndicate nevű, az 1868-as londoni alvilágban játszódó, sokak szerint igazán történelemhű számítógépes játék megalkotásánál is segédkezett.
Az utcai bandák egymás közti harca 1870 körül már igencsak megnehezítette a londoni polgárok életét. A bűnözői csoportosulások, mint például a Peaky Blinders, a Tiger Bay vagy a Fitzroy Place Boys (általában azon városrészekről vagy utcákról nevezték el őket, ahonnan származtak a tagjaik), igen brutális, sokszor halálos kimenetelű területi harcokat vívtak. Fontos megemlíteni, hiszen kevesen tudják (ráadásul még az előbb említett játék sem pontos e tekintetben), hogy az utcai bandák főként tizenévesekből és gyermekekből álltak. Ez azonban nem jelentette azt, hogy kevéssé véres „háborúkat” vívtak volna, mint felnőtt társaik.
A leggyakoribb fegyverek a kések, bőrövek, pisztolyok és a furkósbotok voltak. 1882-ben például a Dove Row nevű banda hét tagjának kellett börtönbe mennie, amiért az egyik kocsma minden egyes vendégét arcon szúrták. Az 1890-es években pedig a Somers Town Bows és a Clerkenwell Boys tagjai az utcákon több tucatnyi csatában estek egymásnak tíz shillingért vásárolt lőfegyvereikkel.
Azt hihetnénk, hogy ezek a bandák labilis, szervezetlen és ideiglenes tömörülések voltak, ám ez korántsem volt így. A többségük jól szervezett és irányított csoport volt, amely a bűnözői körökben tiszteletet váltott ki, s a piti zsebtolvajok ölni tudtak volna, ha a tagjai közé kerülhettek. Egyes bandák a postakocsik és egyéb szállítással foglalkozó vállalatok szekereinek kirablásával, olykor pedig elkobzásával keltettek hírnevet, és szereztek vagyont.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
