Milyen tanácsokkal segítették az újdonsült anyákat a történelem során?
2020. május 6. 17:31 Múlt-kor
Altatás és etetés
Írott szülői tanácsadókönyvek már a 17. században is megjelentek Nyugat-Európában. A Jane Sharp jegyezte Bábák könyve 1671-ben öt oldalt szentelt a szülés utáni tanácsoknak „A gyermekről” címszó alatt.
Sharp azt javasolta, ne tartsák ébren a csecsemőt, ha álmos, „de próbáld elaltatni ringatással és altatódalokkal!” Azt is tanácsolta, „vedd gyakran kézbe, és táncoltasd!”
„Ne szoptasd túl sokáig egyszerre, de tedd gyakran” – szólt a javaslat a baba emésztésének megóvására. Sharp szerint a mellek váltogatása is fontos.
A 17. századi Angliában az anyák kötelességének tartották, hogy bármikor megszoptassák csecsemőjüket, amikor csak kérték, bár a sírást is pozitív dolognak tartották: úgy gondolták, erősíti az agyat és a tüdőt. Mindazonáltal Sharp is megjegyezte, hogy a túl sok sírás nem egészséges, mert „megtörhet a hasa a túlzott erőkifejtéstől.”
A napi rutin
Az 1960-as években minden korábbinál több nő állt munkába a házon kívül, és ez alól az újdonsült anyák sem képeztek kivételt. A dolgozó háztartások számára egyre fontosabbá vált a pontos menetrend tartása a gyermekekkel is, és az orvosok is azt javasolták, a kijelölt alvási és etetési időpontokhoz ragaszkodjanak szigorúan.
Gyakori jelenség volt azonban – ahogy ma is –, hogy az ember az első gyermek esetében minden utasítást szigorúan betart, a későbbi gyermekekkel pedig jóval engedékenyebb.
Egy angol asztalosfeleség a következőt nyilatkozta az ekkoriban született gyermekeiről: „Jane-nel még a rutin uralta az életünket. Az óra szerint éltünk: ha még aludt, felébresztettem. Paul esetében már meggondoltam magam, a kezdettől fogva sokkal nyugodtabb voltam, gondolom azért, mert nem az első volt. Az ember ilyenkor nem aggódik már annyit.”