Múlt-kor.hu

Mikortól számított valaki felnőttnek a középkorban?

Mikortól számított valaki felnőttnek a középkorban?

2021. április 16. 18:47 Múlt-kor

Gyakorlati praktikák

A mindennapi gyakorlat, bár figyelembe vette a törvényi korhatárokat, egyéb követelményeket is megállapíthatott. Az Anglia törvényeiről és szokásairól című 13. századi mű például kritikus kompetenciákhoz is köti a felnőttkor elérését. „Ha az illető polgár fia, onnantól számítson nagykorúnak, ha tud helyesen pénzt számolni, textilt mérni és más atyai tevékenységet végezni. Így a nagykorúságot nem az idő, hanem az értelem és érettség szabja meg.”

A házasságot hasonlóképpen ítélték meg. Habár egy 14 éves fiú is értheti elviekben, hogy mihez adja beleegyezését, nem ez volt a házasságkötéshez ideális életkor. A középkori Európában változó volt a társadalmi osztályok közt a legalkalmasabbnak tartott házasodási kor, azonban a kisnemesség és a polgárság körében rendre azt látni a feljegyzések alapján, hogy kerülték a kamasz menyegzőket – a férfiak a húszas éveik közepén, a nők ennél kicsivel korábban házasodtak.

Az olyan esetekben, amikor a serdülőkor elején házasodtak a fiúk, általában az állapítható meg, hogy gyámság alatt álltak, gyámjuk pedig vagy „eladta” házasságukat egy harmadik fél érdekeinek megfelelően (ami igencsak gyakori jelenség volt), vagy saját gyermekét adta hozzájuk feleségül.

Angliában például egy Thomas Stonor nevű úr 1470-ben megvásárolta a kiskorú John Cottesmore gyámságát, és még abban az évben összeadta saját lányával, Joannal. Azonban még az ilyen esetekben is arra utalnak a körülmények, hogy a házaspárnak még nem kellett férjként és feleségként együtt élnie.

Egy 1453-ból származó, szintén angliai feljegyzés szerint egy bizonyos Sir Thomas Clifford kislányát, Elizabeth-et feleségül adta Sir William Plumpton azonos nevű 18 éves fiához. „Az említett Sir William megígérte az említett Lord Cliffordnak, hogy nem hálhatnak együtt, míg Elizabeth be nem tölti a tizenhatodik életévét.”

A hozománnyal kapcsolatos szerződések gyakran kimondták, hogy a hozomány visszaszolgáltatandó, amennyiben a menyasszony vagy a vőlegény 16 éves kora előtt meghal, ami arra utal, hogy e kor előtt a házasság elhálatlan maradhatott. A középkorban is jól tudták, hogy a serdülők szexuális érettsége nem jelentett egyet a szülői feladatokra való alkalmassággal – sőt, sokan egyenesen úgy tartották, a kamaszok gyermekei gyenge alkatúak és betegesek lennének.

A serdülőkről tudták, hogy még növésben vannak: nem csak fizikai, de értelmi és érzelmi téren is. Nem gondolták, hogy a növekedés, felfedezés és tanulás által meghatározott életszakaszban lévő személyeket a házassággal és a gyermekvállalással kellene okvetlenül leterhelni. A lányok számára ez az időszak azonban lényegesen rövidebb ideig tartott, mint a fiúk számára. Számukra a serdülőkor inkább egyfajta tanoncságot jelentett: a növekedés azt is jelentette, hogy belenőnek feladataikba, és megszerzik a valódi férfi léthez szükséges képességeket és érettséget.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Mikortól számított valaki felnőttnek a középkorban?

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2021. nyár: Végzetes asszonyok

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra