Múlt-kor.hu

Miért volt kötelező a 17. századi Angliában a gyapjú lepelben való temetkezés?

2018. október 29. 12:49 Múlt-kor

Sikeres intézkedés

A szigor bevált: Dolan kutatása szerint 1682 és 1755 között például a cucklingtoni Szent Lőrinc-templom temetőjében 505 sírból csak 18-ban használtak lenből készült leplet. Mandeville írásai arra utalnak, csak az idősebb nemzedék – akiket még a len vallásos tiszteletére neveltek – ütközött meg a szabályozáson. Lehetséges, hogy a gyapjú használata az átlagember számára megért annyit, hogy ezáltal a franciáknak legyen rosszabb, de a legvalószínűbb az, hogy öt font egyszerűen túl sok pénz volt – mégpedig annyira, hogy voltak, akik feljelentették a lenben temetkezőket azért, hogy cserébe megkapják a behajtott büntetés egy részét.

Mandeville eddigre teljes sikert látott a programban: „Semmi sem mondható ellene a józan ész határain belül” – írta. A költő Nicholas Amhurst ennél is lelkesebb volt – kijelentette, a törvény „minden szempontból e királyság gazdagságának legnagyobb támasza.” Sajnos nem létezik dokumentáció arról, mennyi hasznot hozott a szabályozás a gyapjúiparnak, Dolan kutatásai szerint azonban az intézkedés útját állhatta akár 21 millió méter lenszövet importjának 1679 és 1695 között, amely körülbelül 2,5 millió font értéket képviselt.

Létezik némi közvetett bizonyíték arra, hogy Anglia gazdagabb lakosai a törvényt kigúnyolva inkább kifizették a büntetést, hogy len halotti lepelbe temetkezhessenek. A Henstridge-ben található Szent Miklós-templom kertjében lévő sírok vizsgálatával Dolan azt találta, 1678 és 1707 között a temetkezések kevesebb mint egy százaléka esetében használtak lenből készült leplet, ez az arány azonban magasabb, 9-12 százalékos volt a templomon belül nyugalomra helyezettek esetében, akik minden bizonnyal gazdagabb, illetve fontosabb emberek voltak. Egy 1678-ból való szatirikus politikai pamflet, „A jó feleségek siránkozása, avagy a nők panasza az ő gyapjúban temetendőségükkel kapcsolatban” címmel egy elképzelt, gőgös nőt gúnyolt, aki befizeti férje lenben való temetéséért a büntetést „inkább, mint hogy a másik világba vezető oly hosszú utat a hátán ing nélkül tegye meg”.

A törvényeket bármiféle felhajtás nélkül, csendben vonták vissza 1814-ben. Dolan szerint 1792-re már engedékenyebbek voltak betartatásukban a hatóságok is, részben amiatt, hogy az angol gazdaság jóval több lábon állt már ekkor. Eddigre a pamut leplek is divatba jöttek, és a gyapjúban való temetkezés bimbódzó kultúrája sosem bontakozott ki igazán. Egy közkeletű vélekedés azonban hosszú ideig fennmaradt a 17. század után is a törvényeket eredetileg kiváltó pestisáldozatokkal és a gyapjúval kapcsolatban: az emberek úgy gondolták, a gyapjú lepel hosszabb ideig marad fertőző, mint a len.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Miért volt kötelező a 17. századi Angliában a gyapjú lepelben való temetkezés?

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2022. nyár: Mesebeli menyegzők

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra