Miért nem fürödtek az Új-Angliába érkező puritán telepesek?
2019. november 26. 12:44 Múlt-kor
Amikor 1620-ban a híres Mayflower nevű hajó a mai Massachusetts állambeli Plymouth leendő helyére érkezett, angol puritán telepes utasai nem voltak túl jó illatúak a korabeli őslakosoktól fennmaradt beszámolók szerint. Az itt élő, a vampanoag törzsszövetséghez tartozó népekkel szemben a puritánok ugyanis egyáltalán nem fürödtek rendszeresen: a patuxet nemzethez tartozó híres útikalauzuk, Tisquantum (akit a történelem legtöbbször Squanto néven emleget) még rá is próbálta őket venni (sikertelenül) a rendszeres mosakodásra.
Különös elképzelések
A 18. század végéig Nyugat-Európában – társadalmi osztálytól függetlenül – igen ritkának számított a mai értelemben vett, teljes testes fürdés. XIV. Lajos francia király (ur. 1643-1715) például híresen mindössze háromszor vett fürdőt életében.
Mind a szegények, mind a gazdagok heti vagy napi rendszerességgel mosták meg arcukat, illetve kezüket vízzel, azonban Nyugat-Európában szinte senki sem fürdött rendszeresen vízben – a tisztaság gondolata egész egyszerűen nem függött össze a közgondolkodásban a vízzel.
A puritán telepeseknél ráadásul vallási oka is lehetett eme absztinenciának – a test vízben való elmerülését vélhetően egészségtelennek tartották, az ehhez való meztelenre vetkőzést pedig minden bizonnyal szerénytelennek vélték.
Habár léteztek mind Nyugat-Európában, mind a későbbi amerikai gyarmatokon fürdőházak, ezek nem a tisztálkodást szolgálták – elsősorban a tehetősebbek számára szolgáltak kikapcsolódásként, másrészt pedig egészségügyi megfontolásból látogatták őket az emberek. XIV. Lajos például mindháromszor orvosai javaslatára fürdött meg, hogy testrángásai alábbhagyjanak.
A 17. században a tisztaság fogalma a nyugat-európai emberek felfogásában sokkal inkább az alsóneművel volt összekapcsolva. A puritán telepesek is főként a ruhájuk alatt viselt fehér len alsóruhák cseréjével „tisztálkodtak” – elképzelésük szerint minél fehérebb volt alsóruhájuk, annál tisztábbak voltak.
Úgy gondolták, az alsónemű azzal, hogy magába szívja a test „tisztátalan” kibocsátásait – az izzadságot és egyéb szennyeződéseket – megtisztítja a viselőjét.
Éppen emiatt hagyták kilátszani nyakuknál a fehér lent – hogy mások láthassák, az illető mennyire tiszta (fizikai és morális értelemben is). Ebből a korból származik az ingek napjainkban is bevett hajtókája, illetve a lelkészek fekete ruhája alól a nyaknál kilátszó fehér csík is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
