Miért kellettek annyira a nácik térképei az amerikaiaknak a II. világháború végén?
2021. október 18. 07:25 Múlt-kor
Bizalmas dokumentumok a szemét közt
Március 4-én Hough és Mills elhagyták Párizst három katonájuk társaságában. 7-én értek Kölnbe, majd másnap bejárták a híres gótikus katedrálist, amely szinte egyedüli épületként vészelte át a várost ért bombázásokat. Március 9-én értesültek róla, hogy Bonnt is elfoglalták a szövetségesek, és estére már ott is voltak. Kihallgatták a helyi földtudományi intézet igazgatóját, aki elvezette őket az épület egy titkos zugába, ahol egy láda értékes könyvet rejtett el. A férfi azt állította, annak ellenére rejtette oda az anyagokat, hogy parancsot kapott azok elszállítására a Rajnától keletre.
„Meglepő, hogy ezek a németek ennyire együttműködőek” – írta Hough napi jelentésében washingtoni feletteseinek. Azt, hogy a tudós meggyőződésből működött együtt velük, vagy csupán jobban félt az amerikaiak esetleges bosszújától, mint a nácikétól, nem tudta biztosan megítélni.
Március végén Hough és emberei már elfoglalásának másnapján Frankfurtban voltak, és az üzleti negyed egyik épen maradt épületében rendezkedtek be. A város egy része még égett, és alig lehetett ivóvízhez jutni – szerencséjükre találtak két teli fürdőkádat, amelyet a németek nem eresztettek le visszavonulásuk előtt. De a HOUGHTEAM frankfurti célpontjaiból csak romhalmazok maradtak. Az egyik intézet pincéjében még találtak könyveket, ezek azonban a kezükben porladtak szét finom hamuvá, amikor megpróbálták megvizsgálni őket.
A kicsivel nyugatabbra fekvő Wiesbadenban már nagyobb szerencséjük volt. Egy épület pincéjében 18 kötegnyi földmérési adatot találtak egy halom szemét mögött elrejtve. A „Bizalmas” jelzéssel ellátott dokumentumok több ezer földrajzi pont geodetikus adatait tartalmazták Délnyugat-Németországban. Az adatok azonnali hadműveleti értékkel bírtak az amerikai 7. hadsereg számára, amely éppen azokban a napokban kezdte meg előrenyomulását azon a területen. Hough a katonai hierarchiát megkerülve juttatta el az adatokat azokhoz a tüzéralakulatokhoz, amelyek fel tudták használni.
A csapat emellett további értékes információt kapott a német Birodalmi Földmérőhivatal, a Reichsamt für Landesaufnahme (RfL) egy elfogott hivatalnokától: két apró türingiai városka nevét árulta el, ahol a hivatal értékes anyagokat rejtett el. Ezek a helyszínek nem szerepeltek Hough-ék listáin. A városkák mintegy 200 kilométerre keletre voltak.
Az amerikai 3. hadsereg éppen ekkoriban ért az életszerű porcelánbabáiról híres Türingiába, ahová április 10-én követte őket Hough négy katonájával. A két kisvárosban, Friedrichrodában és Waltershausenban egy sor különböző helyszínre elosztva – három porcelánbaba-műhelyben, néhány magánlakáson, illetve egy tanyasi házban és az ahhoz tartozó istállóban – megtalálták az RfL teljes archívumát, azaz a német állam legjobb saját geodetikus felméréseit az ország területéről. A dokumentumokat Berlinből szállították a félreeső vidéki helyszínekre, hogy elrejtsék őket. „Nem tudom még megbecsülni sem, mi minden van itt, de az biztos, hogy rengeteg” – jelentette Hough.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
