Miért jött létre a lengyel-magyar perszonálunió?
2014. november 25. 12:15 Csernus Szilveszter
A visegrádi hármak
Az új király külpolitikai kiútkeresése a csehekkel való megegyezéshez vezetett, amelyhez Károly király közvetítése kellett. A három uralkodó 1335 októberében érkezett a magyar király székhelyére, amit a magyar történetírás visegrádi kongresszusnak, vagy királytalálkozónak nevez.
Kázmér itt elérte, hogy János cseh király lemondjon lengyel trónigényéről 20 ezer prágai arany fejében, ám Kázmér nem volt hajlandó ugyanerre Szilézia esetében. A kereskedelmi kapcsolatokat is továbbépítő egyezmény mellett nem tudunk arról, hogy már ekkor felvetődött volna a lengyel trónutódlás kérdése.
(A visegrádi együttműködés adja a mai szervezet alapját, amelyet 1991-ben Lech Wałęsa lengyel államfő, Václav Havel csehszlovák köztársasági elnök és Antall József magyar miniszterelnök kötött meg, amihez 1993 után csatlakozott független államként Szlovákia, így kialakítva a "visegrádi négyek" szövetségét.)
1339 júniusában Kázmér ismét a visegrádi udvar vendége volt, amikor formális egyezményben rögzítették: ha fiú utód nélkül halna meg, akkor testvérének, Erzsébetnek a családja örökli trónját, elsősorban Károly, majd annak fiú leszármazói. Az újabb visegrádi egyezmény fejében emellett katonai segítségnyújtásra kötelezték a magyar királyt, akinek el kellett ismernie a lengyelek igényét Halicsra. Kázmér ellenben kikötötte, hogy ha mégis fiú utóda születne a lengyel trónra, akkor Halicsot eladja a magyar királynak. Ezzel együttműködésre kötelezte Károlyt a ma Ukrajnához tartozó tartomány tartós meghódításához - ez a következő évben meg is történt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
