„Micsoda útjaim voltak nekem” – Cseh Tamásra emlékezünk

2022. január 22. 13:40 MTI

Budapesten született, de tizenhárom éves koráig a Fejér megyei Tordason élt, középiskoláit a fővárosi József Attila Gimnáziumban végezte. A Budapesti Tanítóképző Főiskolán, az Egri Tanárképző Főiskola rajztanári szakán, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult (kézügyessége és rajztehetsége már általános iskolában megmutatkozott), 1967-től hét évig rajzot tanított Budapesten egy kőbányai általános iskolában.

1970 körül kezdett dalokat írni, alkotótársa Bereményi Géza író, későbbi filmrendező lett. Barátságuk és munkakapcsolatuk a vízivárosi Iskola utca egyik albérletében kezdődött, itt születtek a legendás, egy nemzedék életérzését kifejező dalok (a sorban az első, Az ócska cipő 1971-ben). Az egykori lakóhelyük emlékét a ház bejáratánál ma tábla őrzi, amelynek különleges lakónévsorán több, közös lemezükön szereplő személy neve olvasható (köztük a legendás Antoine és Desiré, Fáskertiné, Ács Mari, Poremba Éva és a többiek).

Bereményi írta csaknem az összes Cseh Tamás-lemez szövegét, négy évtized közös munkájának eredménye mintegy húsz album és tucatnyi est. (A kivétel az 1988-as Mélyrepülés, amelyhez Csengey Dénes írta a szöveget.) Cseh Tamás 1971 tavaszán egy Kex-koncert szünetében játszott először közönség előtt, három dalt adott elő gitárkísérettel.

Első estjét, a Dal nélkült – az Ad Libitum együttes közreműködésével – két évvel később adta. Első lemeze, amelyet Másik Jánossal közösen készített, 1977-ben Levél nővéremnek címmel jelent meg, a folytatás húsz évvel később Levél nővéremnek 2. címmel készült el.

Legkedvesebb emlékeit saját bevallása szerint az 1978-as Fehér babák takarodója hordozza. 1974-től a 25. Színházban, majd a Várszínházban, 1982 és 1998 között a Katona József Színházban, 1998-tól a Bárka Színházban adott önálló esteket. Több klasszikus színházi előadásban is színpadra lépett.

Egyszerű, sallangmentes előadó volt, a lámpalázzal élete végéig küzdött, ha színpadra állt. Valóságos kultusza alakult ki, kiénekelte, amit a Kádár-rendszerben kimondani nem lehetett, amikor nem nagyon lehetett politizálni, dalai magukban hordozták a véleményt. Ugyanakkor nem volt sztár, nem voltak sztárallűrjei.

Felbukkant Jancsó Miklós több filmjében is, főszerepet kapott a Nyom nélkül című krimiben, szerepelt a Kutya éji dala, az Idő van, A turné, a Csinibaba, a 6:3 avagy Játszd újra, Tutti! című alkotásokban. Egyik alkotója volt a Tatabányán bemutatott A legvidámabb barakk című „kiállításszínháznak”, vezette a Századunk című televíziós tévésorozatot, többször is fellépett a Cimbora című népszerű televíziós gyermekműsorban, amelynek ő énekelte a főcímdalát.

Pályája több szakaszában forgattak róla filmet (Elek Judit 1974-ben, Fehér György 1978-ban, Fonyó Gergely 2001-ben). Életének meghatározó része volt az indián kultúra iránti vonzódása. Társaival 1961-ben Bakonybél közelében a Bakony hegység egyik eldugott völgyét „indián területté” nyilvánították, ettől kezdve minden évben megszervezték az indiántábort, haditábort is rendeztek, és elmélyült kutatást folytattak választott törzsük történetéről.

Cseh Tamás, akinek Füst a szemében volt az indián neve, 1997-ben adta ki Hadiösvény című regényét, amelyet ő maga illusztrált. 2006 végén jelent meg válogatásában és fordításában a Csillagokkal táncoló Kojot, észak-amerikai síksági indián mesék című kötet, amelyet saját előadásában hangoskönyvként is kiadtak, a könyvből animációs film is készült.

Munkásságát 1993-ban Liszt Ferenc-díjjal ismerték el, 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 1998-ban a Pro Urbe Budapest díjat vehette át. 2001-ben Kossuth-díjjal tüntették ki műfajteremtő előadóművészi teljesítményéért, egy korszak életérzését emlékezetesen tolmácsoló, a hétköznapok prózáját és költészetét egyidejűleg megragadni képes dalaiért. 2008-ban Budapest VIII. kerületének, a következő évben Bakonybélnek is díszpolgára lett, 2009-ben posztumusz Magyar Örökség-díjat kapott.

2006-ban gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak nála, augusztus végén adta utolsó koncertjét a Bakáts téren. A következő évben jelent meg Bérczes László Cseh Tamás beszélgetőkönyve. Budapesten hunyt el 2009. augusztus 7-én. Dalai emlékkoncerten csendültek fel többek között a Sziget Fesztiválon, nevét vette fel a Bárka Színház egyik terme, Gyöngyössolymoson domborműve látható, egykori lakhelyétől nem messze, a Gellért téren szobor őrzi emlékét.

Egyik védnöke volt a 2008-ban indult Ördögkatlan fesztiválnak. Cseh Tamás nyomában Budán címmel évek óta emléksétát szerveznek; a program keretében nem csak az énekes egykori kedvenc helyeit lehet megismerni, az érdeklődők kultúr- és társadalomtörténeti hátteret is kapnak. 2014-től három évig az ő nevét viselte a hazai könnyűzene támogatására meghirdetett program.

2014-ben az addig az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) által gondozott gyűjteményből megnyílt a Várban, az Úri utcai egykori Mailáth-palotában a Cseh Tamás Archívum, amely az énekes hagyatékát, a hozzá kapcsolódó valamennyi fellelhető dokumentumot, hang- és képanyagot őrzi.