Miben különböztek a középkori vérfarkasok a maiaktól?
2019. október 22. 10:36 Múlt-kor
Vérfarkasok és vámpírok
Akár szövetségesként, akár ellenségként, a farkasember és a vámpír gyakran szerepel együtt a rémisztő történetekben. Ez jobbára a modern kori horrortoposzokból építkező felállás, mivel a vámpír napjainkban elterjedt képe főként a kelet-európai, illetve balkáni hiedelemvilágból származik, amely nem játszott központi szerepet a középkor irodalmában. Mindazonáltal felfedezhető néhány esetben vámpírszerű lények társulása a vérfarkasokkal.
Az óskandináv sagákban többször feltűnik az úgynevezett draugr, egy élőhalott ember, amely vegyíti a vámpírok és farkasok tulajdonságait. Az egyik leghíresebb draugr, a Grettir sagájában feltűnő Glámr a leírás szerint „farkasszürke” hajjal rendelkezik.
E melléknevet az óskandináv irodalom sohasem használja valódi farkasokra, kizárólag farkasszerű tulajdonságokkal bíró emberekre.
Miután Glámr megátkozza Grettirt, utóbbin is kiütközik több halottakra, illetve farkasokra jellemző tulajdonság: folyamatosan gyengül és veszít képességeiből, az emberek közössége pedig törvényen kívülivé nyilvánítja, ami után „magányos farkasként” kénytelen élni hátralevő napjait.
Törvényen kívüliként bárki megölheti, így Grettir kénytelen elrejtőzni, valódi farkas módjára időről-időre lecsapni az emberek javaira.
Érdekes belegondolni abba, hogy míg a középkori szövegekben a vérfarkasok rendszerint arisztokraták – lovagok, hercegek vagy királyok –, általában nemes jellemmel, szimpatikus alakokként ábrázolva, a különféle élőholtak esetében nincs szó előkelő társadalmi státusról, és az esetek többségében az egyértelmű, megátalkodott gonosz megtestesítői. A vérfarkasok, illetve farkasemberek történetei ennél rendszerint mélyebb üzenettel bírnak, s rávilágítanak az emberi és állati jellem örökös küzdelmére lelkünk mélyén.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
