Mi ihlette a fej nélküli lovas történetét?

2019. november 18. 17:12 Múlt-kor

Amerika első és talán legrémisztőbbnek tekintett szellemtörténete, az Álmosvölgy legendája Európában sem ismeretlen. Dramatizált változata Magyarországra is igen hamar megérkezett, Irving írásai ugyanis az angolul tanuló Kossuth Lajos kedvenc olvasmányai voltak a börtönben. Az Álmosvölgy (Sleepy Hollow) nevű falu lakosságát terrorizáló, fej nélküli lovas meséjét Tim Burton 1999-es horrorfilmje által ismerte meg végleg a modern világ.

Nem Irving találta ki azonban a fejetlenül száguldozó lovas karakterét, eredete ugyanis a középkorig nyúlik vissza. Írnak hasonló szellemekről a Grimm fivérek és az ősi ír legendák is megemlékeznek egy bizonyos Dullahanről (más néven Gan Ceann), aki fekete lován ülve, vigyorgó fejét a kezében tartva, egyes változatok szerint penészes sajtszagot eregetve gyakran rémisztgeti az arra járókat, miközben egy elhunyt ember gerincéből készült ostort szorongat. A mitológia szerint ha Dullahan egyszer megáll a lovával, valaki szembe fog nézni a halállal, ha pedig kiejt egy nevet, az illető hamarosan meghal.

A skót mitológiában is felbukkant egy fejetlen lovas, akit Ewan névvel illettek. A Belső-Hebridák második legnagyobb szigetén, Mullon, egészen pontosan pedig a Glen Cainniri, klánok közötti csatában fejezték le. A szintén fej nélkül ballagó lovával tartották rettegésben a kísértetjárta térséget. Anglia sem maradhatott ki a fejetlenségek közül, egy 14. századi lovagregény szerint Sir Gawain (Artúr király kerek asztalának lovagja) és a Zöld Lovag megküzdöttek egymással, a harc végén pedig Gawain lemetszette a lovag fejét, amelyet a magasba emelve lovagolt el a színről. Egy évvel és egy nappal később Gawain újra találkozott a fejetlen ellenfelével, ahogyan azt a Zöld Lovag megjósolta.

Érdekesség, hogy Texas déli részének egyik korai népmeséje is megemlékezett egy fejetlen lovasról. De egyébként a Münchhausen báró kalandjainak 18. századi szerzője, Gottfried Bürger német költő egy versében is felbukkan egy hasonló szereplő, akit feltehetőleg a norvég mitológia ihletett. Angol fordítása Sir Walter Scott nevéhez fűződik, aki 1796-ban Az üldözés címmel tette közzé.

Irving 1817-ben ismerkedett meg Scottal, akinek említett munkája nagy hatással volt rá. Maga a vers egy gonosz vadászról szól, aki szörnyű bűneiért arra ítéltetett, hogy örökké űzött vadként meneküljön a pokol kutyái elől. A New York-i Történeti Társaság szerint Irvingot egy valójában is létező hesseni katona története inspirálta. A zsoldos az angol király szolgálatában harcolt a függetlenségi háborúban, amikor 1776. október 28-án a White Plains-i csatában a fejét levitte egy kilőtt ágyúgolyó. Míg a bajtársai sietve távoztak a helyszínről, és az élettelen testet is magukkal vitték, a fej a csatatéren maradt. A folklóri homályokba emelkedő történet szerint a katonát Álmosvölgy régi holland templomának temetőjében temették el, ahonnan rosszindulatú szellemként kel fel, és dühösen keresi eltűnt fejét.

Irving novellájának története egy New York állambeli faluban, a Westchester megyei Sleepy Hollow-ban játszódik. Ichabod Crane, a Connecticutból származó tanár szemet vet egy gazdag család örökösére, a 18 éves Katrina van Tasselre, aki a holland Brom Bonesnak sem volt ellenszenves. Miután Crane a van Tassel-farmon tartott, szellemtörténetek mesélésébe fulladó partin kosarat kapott Katrinától, elvágtatott a sötét erdőben, ahol üldözőbe vette a fej nélküli lovas (bár egyesek szerint csupán a riválisa volt az, álruhát öltve), egy tököt dobott a menekülőhöz, akit ledobott magáról a lova. A pedagógusnak pedig egyszerűen nyoma veszett.

Irving feltehetőleg a New York állambeli Tarrytownban hallott először a hesseni katona történetéről, ahová 1798-ban egy, a Nagy Almában kitört sárgaláz-járványtól menekült. Fiatal elméjét ekkor „fertőzhették” meg a szellemtörténetek. A fej nélküli lovast a történet szerint állandóan a bosszú hajtja és a fejét keresi, amelyet véleménye szerint igazságtalanul vettek el tőle. Ez az igazságtalanság teszi őt félelmetessé a történetekben. Érdekesség, hogy valóban létezett egy Ichabod Crane, aki Irving kortársa volt, 1809-ben vonult be a tengerészgyalogosok közé és 45 éven át szolgált. Nincs arra bizonyíték, hogy a két férfi valaha is találkozott volna.