Mesterségük címere: Budapest – akiknek a főváros legkiemelkedőbb épületeit köszönhetjük
2020. július 6. 16:48 Ács Tibor Adrián
Ybl Miklós (1814–1891)
„Örülj neki, hogy nem vagy építész!” – fakadt ki állítólag egy alkalommal Ybl Miklós a fiának, Félixnek. A székesfehérvári születésű építész Bécsben tanult, ezt követően Pollack Mihály irodájában inaskodott, majd németországi és itáliai tanulmányai után tért haza. Építőmesteri folyamodványát a céh mesterei első ízben elutasították. Céhtagsága hiányában olyan társat keresett, akinek mesterjoga Ybl számára is lehetővé tette a szabályos működést. Pollack Mihály fiával nyitottak közös irodát.
Dolgozott a Károlyi, a Széchenyi és más nemesi családoknak, neve és munkái nagy népszerűségnek örvendtek. 1865-ben lett céhtag, a céhbe történő felvétele ekkor már inkább formális, mintsem szakmai jelentőségű volt. Ybl a romantika korának neves művészegyénisége, egyik legnagyobb építészünk, az eklektika kiemelkedő mestere, aki a gótika kivételével valamennyi történelmi stílus formáit magas szinten felhasználta.
Legismertebb művei közé tartozik az Operaház, a Budapesti Corvinus Egyetem főépülete, a Várkert Bazár, a Bakáts téri templom vagy az egykori Képviselőház épülete. Hild József halála után őt kérték fel a Szent István-bazilika terveinek átdolgozására, annak neoreneszánsz kialakítását is Ybl mesternek köszönhetjük.
A Bródy Sándor utca 8. szám alatti Képviselőház – amelyben ma a Budapesti Olasz Kultúrintézet működik – építése 1865 szeptemberében kezdődött, s néhány hónap leforgása alatt el is készült. Ybl elnyerte vele a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. Az épület a 20 000 forintos bankjegy hátoldalán látható.
Steindl Imre (1839–1902)
„Nem jó, ha az építész nagyon szépen rajzol! Mert beleszeret a saját rajzába, elveszti kapcsolatát a térbeli lehetőségekkel, és végül szomorúan tapasztalja, hogy az, ami a papiroson szép és festői, a valóságban lapos, üres és semmitmondó” – fogalmazta meg Steindl saját filozófiáját. A 19. század második felének kiemelkedő építésze a Műegyetem elvégzése után bécsi és Rajna menti tanulmányútjait követően tért vissza Budapestre.
1870-től harminckét éven át a középkori építészet történetének volt a tanára a fővárosban. Követője volt a romantikus életszemléletben gyökerező historizmusnak. Bérházak és vidéki kastélyok mellett ő tervezte a Váci utcai Új Városházát és a templomot a Rózsák terén. Életének fő műve a főváros és Magyarország egyik jelképe, a neogótikus stílusú Országház megépítése volt. A barokk alaprajzú és tömeghatású épület a historizáló eklektika jegyében közel húsz éven át épült.
A világ harmadik legnagyobb parlamentje, stílusát és vízparti elhelyezkedését tekintve a londoni mintájára készült. Az első kapavágástól az 1904-es átadásig átlagban ezer ember dolgozott az építkezésen, amely során legalább félmillió követ faragtak meg, és 40 millió téglát használtak fel. Steindl mester fő műve befejezését nem érhette meg, 1902 nyarán elhunyt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
