Mesmer egy mágikus erő létezésében hitt, de a hipnózis atyja lett
2019. április 5. 08:47 Múlt-kor
Mesmer a páciense előtt ült, akinek térdeit gyengéden, de mégis határozottan térdei közé szorította. Miközben mélyen a nő szemébe nézett, tenyereit a nő vállaitól indulva végigsimította annak karjain, majd a megbabonázott hölgy hasára tette őket, hogy a mágikus folyadék kifejtse jótékony hatását a páciens szervezetében, akinek testén láthatóan kellemes érzések hulláma futott végig. Mesmer elégedetten szemlélte a folyamatot, a kezelés működött.
A 204 évvel ezelőtt, 1815. március 5-én elhunyt német orvos, Franz Anton Mesmer egy olyan mágikus erő létezésében hit, amely átjár minden élőt és élettelent nemcsak a Földön, de az egész univerzumban is. Szentül hitte, hogy ez az erő gyógyító hatású: Mesmer praktizálása során rengeteg követőre és rajongóra tett szert, de elméleti és gyakorlati munkásságát tudós kortársai nagy része egyszerű sarlatánságnak tartotta.
A Mesmer, a „magnetizáló” 1766-ban kezdte el orvosi pályafutását Bécsben. Egy gazdag özvegyasszonnyal kötött házassága folytán magas társadalmi státuszba került, így páciensei a bécsi elit legmagasabb köreiből kerültek ki.
1774-ben a 40 éves Mesmer karrierje egy csapásra híres lett, köszönhetően Francisca Österlin hisztériás rohamainak, amelyek kezelése végett Mesmer egy vas tartalmú italt állított elő és itatott meg a nővel. Miután a hölgy lenyelte az elegyet, Mesmer mágnes rudakat rakott Österlin kisasszony bizonyos testrészeire. A kezelés lenyűgözte a hölgyet, aki egy különleges jelenségről számolt be Mesmernek: úgy érezte mintha egy mágikus folyadék áramolna a testében. A mágneses gyógymód éreztette hatását, a nő panaszai enyhültek.
Mesmer vérszemet kapva, hamarosan elhagyta a vas tartalmú ital és a mágnesek használatát, és pusztán kezei magnetikus erejére támaszkodva irányította az enigmatikus mágneses folyadékot páciensei testében. Kezelései folytán nyert tapasztalatokat felhasználva megalkotta az „állati mágnesesség” (magnétisme animal) elméletét, amely szerint a betegségek akkor alakulnak ki, ha az emberi szervezet nem tartalmaz elegendő mágneses nedvet, vagy a szervezetben valamiféle blokk meggátolja annak szabad áramlását.
A varázslatos gyógymód híre hamar elterjedt a császári városban és Mesmer rendelőjét ellepték a gyógyulni vágyó emberek. De ahogy az lenni szokott, a minden tudományos alapot nélkülöző kezelés valójában nem volt csodaszer, és amikor a mester képtelen volt meggyógyítani egy lány feltételezhetően pszihoszomatikus vakságát, kitört a botrány. Skandallum ide vagy oda, Mesmer nem esett pánikba, hanem egyszerűen szedte a sátorfáját és feleségét hátrahagyva Bécsből Párizsba költözött, ahol szintén nagy népszerűségnek örvendett elsősorban a csodákra fogékony hölgyek köreiben.
Szerencsétlenségére azonban a féltékeny férjek és lányaik jó hírneve miatt aggódó apák egyre bizalmatlanul szemlélték a csodadoktor általuk túlságosan is intimnek tartott tevékenységét. A párizsi tudományos élet is megmozdult, és vizsgálatokat indított Mesmer módszereinek hatékonyságát illetően, de tudományos érvekkel nem tudták alátámasztani a mindent átható éltető energia, az „állati mágnesesség”, a mesmerizmus létét. Mit volt mit tenni, Mesmer újra lelépett a színről és a Boden-tó melletti Meersburgban telepedett le, ahol 1815-ben bekövetkező haláláig élt.
Bár a tudományos világ diszkreditálta elméletét, a „mágneses fluidum” bűvkörében élő Mesmer kezelései során öntudatlanul, egyfajta szuggesztiós technikát alkalmazott és ezzel lerakta hipnózis alapjait.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
