Merénylet vagy vadászbaleset okozta Zrínyi Miklós halálát?
2021. november 18. 18:55 Németh Máté
357 éve, 1664. november 18-án sebezte halálra egy vadkan a költő és hadvezér Zrínyi Miklóst, a Szigeti veszedelem íróját, a 17. század legnagyobb formátumú magyar politikusát. A török elleni sikerei miatt európai hírnévre szert tevő költő-hadvezér egy megsebzett vadkan után eredve vesztette életét, miután az ledöntötte üldözőjét a lábáról és halálos sebet ejtett rajta. Az újkori történelmünk egyik legtöbbet emlegetett eseménye kapcsán a későbbiekben több összeesküvés-elmélet is napvilágot látott.
Habsburg-apátia és a szégyenteljes béke
Zrínyi Miklós 1620-ban egy horvát eredetű főnemesi családban született, dédapja a nagy hírnévnek örvendő szigetvári hős, Zrínyi Miklós volt. Nevelésüket öccsével, a nála egy évvel fiatalabb Péterrel szüleik korai halála miatt a kor egyik legbefolyásosabb magyarja, Pázmány Péter felügyelte. Az iskolai tanulásban nem sok örömét lelő Miklós tízes éveinek közepén átvehette birtokai felett azok igazgatási jogát, és hamar kiderült, hogy az új gazdánál jó kezekben van a családi örökség.
A gazdag birtokos a negyvenes években jutott arra a gondolatra, hogy a többek között Magyar Királyság középső területére már több mint száz éve beékelődő Oszmán Birodalmat – amely ekkortájt épp a Földközi-tengeren harcolt a Velencei Köztársasággal – európai összefogással, kétfrontos harcra kényszerítve le lehet győzni.
Ezen eszmétől vezérelve készítette el az idegen hatalom elleni küzdelemhez erőt és reményt adó művét, a Szigeti veszedelmet. Noha elképzeléséhez nem kapta meg a Habsburg udvar támogatását, reményét fel nem adva az ötvenes években – immár horvát bánként – kezdte meg a felkészülést a jövendőbeli harcra, aminek részét képezték a korszakban írt hadtudományi munkái is (Tábori kis tracta, Vitéz hadnagy).
A bécsi udvarral való viszonya a későbbiekben sem javult. Zrínyi nem finomkodott a szavakkal, amikor a császár és környezete törökpolitikájáról mondott véleményt, a Habsburgok pedig – akiknek ekkor nem állt szándékában komoly erőket megmozgatni a török harcokhoz – 1655-ben Zrínyi nevét „elfelejtették” felvenni a nádorjelöltek közé.
A horvát bán nem tágított elképzelésétől, megírta a Mátyás király életéről való elmélkedések című munkáját, amelyben többek között a magyar és a Habsburg fél eltérő érdekeit boncolgatta a török probléma kapcsán, ezzel összefüggésben pedig kijelentette, hogy előnyösebb, ha a saját nemzete adja egy ország királyát. Miután az oszmánkérdésben sem III. Ferdinánd, sem pedig az őt követő I. Lipót nem bizonyult aktívnak, Zrínyi úgy döntött, saját kezébe veszi az irányítást.
A hadvezér a Mura bal partján, Kanizsával szemben, a hódoltság területén 1661-ben felépítette Zrínyi-Újvárat, amely egyrészt elvonta a török erőket a Portától nyíltan is elszakadni szándékozó Erdélyből, valamint stratégiai helyzetéből fakadóan állandó veszélyt jelentett Kanizsára és a törökökre. Az első komolyabb erőpróba 1663 nyarán érte a várat, mikor a törökök 8000 fővel ostromolták azt, de Zrínyi – akit ez időben az oszmán offenzíva és Wesselényi Ferenc nádor betegsége miatt főkapitánnyá neveztek ki – sikerrel védte meg az erősséget.
A következő év elején – némi német segítséggel – a főkapitány mintegy 26 ezer fős hadsereget toborzott azzal a céllal, hogy a hódoltság területére betörve akadályozzák az ellenfél utánpótlásának biztosítását az erre alkalmazott eszéki híd lerombolásával. A nem egészen egy hónapig tartó téli hadjárat sikere nagy népszerűséget hozott a vezetőknek: a mintegy 500 km-es, ellenséges területeken megtett hadjárat elérte küldetését, megsemmisítették a hidat.
Zrínyi eredményes útjával kivívta több európai méltóság elismerését, Lipót német-római császár mellett VII. Sándor pápa, XIV. Lajos francia király, II. János György szász fejedelem és IV. Fülöp spanyol király sem fogta vissza magát a dicsérő szavakat illetően.
A magyar hadvezér ezután sem hagyott fel hódító terveivel, de Kanizsa sikertelen ostroma után a hadmozdulatok irányítása Raimondo Montecuccoli olasz származású császári hadvezér kezébe került, aki – Zrínyit kizárva a vár védelméből – háromhetes török ostrom után feladta Zrínyi-Újvárat.
A bán ezt követően Csáktornyára ment, így nem lehetett részese a keresztények szentgotthárdi győzelmének sem. Külső szemlélőként felháborodva kellett tudomásul vennie a vasvári békét, amely az ezt megelőző európai siker ellenére inkább a török félnek volt kedvező.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
