Méreginjekcióval végezték ki a nácik a böjtöléshez szokott szerzetest Auschwitzban

2019. augusztus 14. 08:07 MTI

Rajmund Kolbe 1894. január 8-án egy német takács és egy lengyel bába gyermekeként született Zdunska Wolában, az Orosz Birodalomhoz tartozó Lengyel Királyságban. Anyagi nehézségekkel küzdő családja a jobb megélhetés reményében előbb Lódzba, majd Pabianicébe költözött.

Rajmund itt töltötte gyermekkorát, 1902-ben itt volt elsőáldozó. Otthon tanult, 1906-ban a városi kereskedelmi iskolában sikeresen levizsgázott. A következő évben bátyjával, Franciszekkel együtt belépett a ferences rendbe.

1910-ben lett novícius, és felvette a Maximilián nevet. Elöljárói hamar felfigyeltek tehetségére, 1912-ben Rómába küldték, ahol a Pápai Gergely Egyetemen filozófiából doktorált.

1914. november 1-jén szerzetesi fogadalmat tett, s felvette a Maria nevet. A következő évtől a római Seraphicumban (Nemzetközi Ferences Kollégium) tanult, 1919-ben teológiai doktorátust szerzett. 1917-ben megalapította a Szeplőtelen Szűz Mária Őrsége nevű vallási szövetséget.

1918. április 28-án pappá szentelték. 1919-ben visszatért Lengyelországba, ahol a krakkói ferences szemináriumban filozófiai és egyháztörténeti előadásokat tartott. 1920 augusztusában tüdőbetegsége kezeltetésére Zakopanéba utazott.

Felépülése után, 1922-ben megalapította és 5000 példányban kiadta a Szeplőtelen Szűz Mária Lovagja (Rycerz Niepokalanej) című népszerű vallási folyóiratot. Az újság s egyúttal a Mária-kultusz elterjesztésének sikeréből merített erőt a kolostoralapításhoz: 1927-ben Varsó közelében létrehozta Niepokalanówot, a Szeplőtelen Szűz tiszteletére elnevezett ferences kolostort és kiadót.

Az 1930. esztendő már újra úton találta a törékeny alkatú és egészségű, de kifogyhatatlan energiájú szerzetest. Először Rómába, majd onnan Japánba ment, hogy a Mária-kultusznak a Távol-Keleten is híveket szerezzen.

Nagaszakiban megszervezte a papnevelő szemináriumot, s tízezer példányban japánul is megjelentette a "Szeplőtelen Szűz Mária Lovagját". Hat év missziós munka után tért vissza Niepokalanówba, ahol rendházfőnökként, megújult erővel látott munkához.

Rendházfőnöksége alatt adták ki a Maly Dziennik című napilapot, rotációs nyomdagépet vásároltak, távírót helyeztek üzembe, gyermekeknek szóló, harmincezer példányban megjelenő vallási folyóiratot alapítottak, megkezdte adását a niepokalanówi rádió, és lerakták a kolostortemplom alapjait.

A nagyra törő terveknek a második világháború kitörése vetett véget. A világ legnagyobb katolikus kolostorában, Niepokalanówban több mint 760 szerzetes élt és dolgozott 1939. szeptember 1-jén, Lengyelország lerohanásának napján.

Tizenkilenc nappal később a németek letartóztatták és két és fél hónapig fogva tartották Kolbe atyát, és elszállították a távírót, a nyomdagépeket, a templom építésére szánt építőanyagot. A kolostor az üldöztetés ellenére is otthont adott 3000 poznani kitelepítettnek, és menedéket nyújtott 1500 zsidónak.

Kolbe atya szabadulása után illegálisan kiadott újságjában ostorozta a náci ideológiát, szerzeteseit biztonságuk érdekében hazaküldte, mindössze negyvenen maradtak az épület falai között.

1941 februárjában a Gestapo négy rendtársával együtt ismét letartóztatta, májusban az auschwitzi táborba vitték, a 14-es barakk 16670-es számú foglyaként szállította a holttesteket. 1941. július végén egyik rabtársuk megszökött, s büntetésből éhhalálra jelöltek ki tíz embert, köztük Franciszek Gajowniczeket (1901-1995), a lengyel hadsereg őrmesterét, aki az ítélet hallatán gyermekei nevét kiáltva roskadt össze.

Ekkor Kolbe atya kilépett a sorból, és felajánlotta életét Gajowniczekéért cserébe. A meglepett német tiszt némi habozás után őt küldte a halálcellába, ahová 1941. augusztus 14-én újabb tíz rabot küldtek. A böjtöléshez szokott Kolbe atya még élt, fenolinjekcióval ölték meg.

Az életét embertársáért feláldozó papot 1971. október 17-én VI. Pál pápa avatta boldoggá, 1982. október 10-én II. János Pál pápa vértanúként avatta szentté. A szertartáson jelen volt a megmentett Gajowniczek is. II. János Pál honfitársát a „szeretet mártírjának”, „nehéz századunk patrónus szentjének” nevezte.

A drogfüggők, a politikai foglyok, a bebörtönzöttek, a családok, az újságírók és az abortuszellenes mozgalom patrónusának ünnepe augusztus 14. Szent Maximilián egyike a londoni Westminster Apátság nyugati homlokzati bejárata fölött szobrot kapott 10 huszadik századi mártírnak.

1991-ben Krzysztof Zanussi Életet az életért című filmjében állított neki emléket. A 2011-es évet - mártírhalálának 70. évfordulóját - a lengyel szenátus Maximilián Kolbe évvé nyilvánította. Halálcelláját az Auschwitzba (Oswiecim) látogató pápák is felkeresték, II. János Pál 1979-ben, XVI. Benedek 2006-ban járt ott, Ferenc pápa 2016. július 29-én mondott ott csendes imát.