Mégsem himlő jelei figyelhetők meg az 500 éves gyermekmúmia arcán
2018. január 5. 17:40
Egy fél évezreddel ezelőtt élt gyermek mumifikálódott holttestén a kanadai (Hamilton, Ontario) McMaster University tudósai által végzett DNS-vizsgálatból kiderült, hogy a gyermek a korábbi feltételezésekkel ellentétben nem himlő következtében hunyt el.
A kutatók korábban úgy gondolták, hogy a 16. században a nápolyi San Domenico Maggiore templomban eltemetett gyerek múmiáját tartották a legkorábbi leletnek, amelyen felfedezhetők a himlő jegyei. A DNS-vizsgálat alapján kiderült, hogy valójában a hepatitisz B vírus (HBV) egy ősi törzse fertőzte meg a gyermeket. A kutatók remélik, felfedezésük új információkkal szolgálhat a betegség eredetéről, amely a WHO adatai szerint évente 1,5 millió ember haláláért felelős.
A kanadai McMaster University kutatói az általuk használt fejlett szekvenálási technikáinak köszönhetően kiderítették, hogy a hepatitisz B-val fertőzött embereken megjelenő kiütések, a Gianotti-Crosti-szindróma jegyei figyelhetők meg a múmia arcán. Ez vezethette félre a kutatókat, akik korábban himlőt diagnosztizáltak a gyermek tetemén.
A PLOS Pathogens című szaklapban publikált tanulmány szerint a kutatók a csontokból és a bőrből vett kis szövetminták segítségével vizsgálták meg a DNS-töredékeket, hogy az így szerzett információdarabkákat összeillesztve egy, a korábbinál komplexebb képet kapjanak a gyermek genetikai felépítéséről.
Bár a vírusok gyakran nagyon gyorsan – olykor néhány nap alatt – komoly fejlődésen esnek át, a HBV ezen ősi törzse csak nagyon kis változáson ment keresztül az elmúlt évszázadokban, és nem sokban tér el a modern változattól. Becslések szerint 350 millió krónikus HBV-fertőzött él a világon, és a Föld népességének mintegy harmada megfertőződik élete egy pontján.
„Ezek az adatok megerősítik a molekuláris megközelítés jelentőségét a kulcsfontosságú kórokozók múltbeli jelenlétének azonosításában, lehetővé téve számunkra, hogy pontosabban meghatározzuk azt az időintervallumot, amikor megfertőzhették az embereket” – fejtette ki Hendrik Poinar, a McMaster Ancient DNA Centre evolúciós genetikusa. „Minél jobban megértjük a múltbeli járványokat, annál közelebb kerülhetünk annak megértéséhez, hogyan működnek és terjednek a modern kórokozók, ez az információ pedig segíthet őket ellenőrzés alá vonni” – tette hozzá a kutató.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
