Megfigyelések egy tűrtté vált sportágról: a rögbi meghonosodása Magyarországon
2022. június 24. 16:20 Betekintő, Múlt-kor
Carlo Passalacqua a belügyi iratok alapján
Az ÁBTL-ben őrzött, Carlo Passalacquáról szóló két dossziéból meglehetősen sok információ olvasható ki az olasz követségi dolgozó életére vonatkozóan. Fontos ugyanakkor leszögezni: jelen írásnak nem elsődleges célja a jelentéstevők és a tartótisztjeik motivációinak felgöngyölítése, sem az, hogy miként működött a belügyi apparátus egy külföldi diplomata megfigyelése során.
A fő cél az, hogy a kérdéses jelentések milyen információkat tartalmaznak a magyarországi rögbi meghonosításáról – így a dokumentumokat sporttörténeti jelentőségük szempontjából fogjuk vizsgálni. Mi tudható meg a célszemély életéről? Az állambiztonsági iratokból kiolvasható, hogy Passalacqua 1931-ben, Rómában született, apja az 1960-as években az Olasz Külügyminisztérium technikai osztályát vezette, 1945 előtt Budapesten, majd a második világháborút követően Moszkvában szolgált.
Egy londoni futball-mérkőzés ábrázolása, 1868.
Carlo Passalacqua jól beszélt magyarul, mert amikor apja Budapesten dolgozott, ő maga az itteni olasz gimnáziumban tanult. A jelentésekben a szakmai karrierjéről, munkakörétől is találhatóak információk: 1966. május 2-tól dolgozott Budapesten, az olasz nagykövetség konzuli osztályán. Ezt megelőzően az NSZK-ban, a nyugat-berlini, valamint a hannoveri olasz konzulátusokon teljesített szolgálatot. A forrásanyagban konkrét adat nem áll rendelkezésünkre, de valószínűleg az utóbbi városban ismerhette meg élettársát, akivel Budapestre költözött: a hannoveri illetőségű Frederikától egy lánya született.
Feleségétől, akitől különváltan élt, további három gyermeke volt. Tényleges feladatairól egy jelentés is számot ad: „Passalacqua a gondnoki teendőkön kívül (a követség és a rezidencia épületével kapcsolatos javítási, takarítási stb. munkák, szén beszerzése stb.) jelenleg a konzuli archívum munkáinak egy részét is elvégzi: a Rómába menő futár és általában a kimenő posta regisztrálását és elküldését intézi. Nyáron a turista vízumoknál is segít, ha Tomarelli szabadságon van, az ő munkáját végzi.”
Sujtás utca, a Gázgyár sporttelepe, Békásmegyeri Lakótelep SE - Pécs rögbi mérkőzés (kép forrása: fortepan / Urbán Tamás)
Passalacquát az egyik jelentéstevő a kollégáival szívélyesen viselkedő emberként mutatta be, aki azonban durván bánik a magyar ügyfelekkel. Egy másik személy a diplomatáról úgy nyilatkozott, hogy politikai téren átlagos ismeretekkel bír, a közgazdaság terén tájékozatlan, ugyanakkor régi fegyverekből saját gyűjteménye van, amelyet a lakásában őriz. Egy harmadik illető úgy értékelte őt, mint aki „rendkívül okos ember, de elég egyszerű”. Élettársáról pedig ugyanő elmondta: „okos, művelt asszony és rendkívül ravasz.”
A Néphadsereghez besorozott korábbi rögbijátékosok Passalacqua nagyvonalúságáról beszéltek: egyikük előadta, hogy csapattársaival és az olasz diplomatával egy alkalommal az éjszakába nyúlóan egy budafoki borospincében szórakoztak, utóbbi azonban nem engedte, hogy a számlát közösen rendezzék, hanem ő hívott meg mindenkit.
Egy másik korábbi rögbis pedig arról beszélt, hogy edzések után az árpádföldi vendéglőbe vagy a Budapesti Spartacus éttermébe hívta őket, ahol állta a fogyasztást. Emellett a sportfelszerelés és a labdák árát is csak részben fizették neki vissza. Hogy miért került a belügy figyelmébe a nagykövetség konzuli osztályának dolgozója?
Sujtás utca, a Gázgyár sporttelepe, Békásmegyeri Lakótelep SE - Pécs rögbi mérkőzés (kép forrása: fortepan / Urbán Tamás)
Ez szintén kiderül Passalacqua anyagából. Nem a rögbi volt az, amely felkeltette az állambiztonság érdeklődését, sokkal inkább ismeretségi köre és különböző csencselései. A sportággal csupán 1969-ben kezdett el foglalkozni, míg az állambiztonság már 1966-ban megnyitotta a dossziéját: Magyarországra érkezését követően a Belügyminisztérium III/II. Csoportfőnökségének 3-c alosztálya úgy vélte: Carlo Passalacqua „Magyarország-ellenes” tevékenységet végez, mivel kémgyanús személyekkel találkozik.
Ezért javasolták esetében a személyi dosszié indítását. Beszervezése már 1966 májusában felmerült: ettől kezdve „Baumgarten” néven illették, vizsgálatát pedig meg is kezdték. 1967-ben az alosztály már arra készült, hogy a különböző ügyleteket, üzérkedéseket felhasználva mind ellene, mind a diplomáciai védettséget nélkülöző élettársával szemben realizálják az ügyet. Utóbbi esetben számítottak arra, hogy magától fog felajánlkozni a magyar szervek számára, hogy élettársát megvédje.
Miklós Dániel: Megfigyelések egy tűrtté vált sportágról. Carlo Passalacqua és a rögbi meghonosításaMagyarországon a belügyi iratok tükrében című tanulmánya teljes terjedelmében a Betekintő folyóirat 14. évfolyam (2020) 1. számában, az alábbi linkre kattintva olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
