Megfejtették a krakkói "ajtó nélküli templom" 10. századi rejtélyét
2026. május 15. 17:07
Évtizedek óta foglalkoztatja a kutatókat az egyik legrégebbi lengyelországi kőtemplom, a 10. században épült krakkói Szűz Mária-rotunda szerkezeti anomáliája: az épületnek ugyan vannak ablakai, de egyetlen bejárati ajtaja sincs. Klaudia Stala, a Krakkói Műszaki Egyetem régészének az International Journal of Conservation Science folyóiratban megjelent legújabb tanulmánya szerint a rejtély megoldása abban rejlik, hogy az épület nem önálló templom, hanem egy szomszédos - mára elpusztult - királyi palota zárt, belső átjáróval rendelkező kápolnája volt.
A krakkói Wawel-dombon található, mintegy 10 méter átmérőjű, négy apszissal rendelkező középkori rotunda maradványai szigorú védelem alatt állnak, így klasszikus ásatásra nincs lehetőség. Stala professzor ezért nem pusztító, non-invazív módszereket (talajradart, hőkamerás képalkotást) és építészeti analízist alkalmazott. A radaros vizsgálatok a templom fennmaradt falaihoz közvetlenül csatlakozó, téglalap alakú építmény alapjainak anomáliáit mutatták ki.
A kutató hipotézise szerint ez az épület a királyi rezidencia volt, amelyből egy belső folyosón és lépcsőházon keresztül – a rotunda nyugati karzatán át – lehetett bejutni a templomtérbe. Mivel a templom a palotakomplexum szerves részét képezte, az építőknek egyszerűen nem volt szükségük külső bejárati ajtó kialakítására.
Ez a teória alapjaiban cáfolja a műemlékkel kapcsolatos korábbi tudományos nézeteket. A régebbi, széles körben elfogadott feltételezések szerint a templom egy ma is a föld alatt rejtőző kriptával és egy, a második emeletre vezető külső fa- vagy kőlépcsővel rendelkezett volna (a szokatlanul alacsonyan elhelyezett ablakokat is ezzel magyarázták). Stala azonban a hőkamerás vizsgálatokkal bebizonyította, hogy a rotunda alatt nincs kripta. Építészeti szempontból rámutatott arra is, hogy a tiszta mészhabarccsal kötött, viszonylag vékony (kevesebb mint egy méter vastag) homokkő falak statikailag nem is bírták volna el egy második emelet súlyát, ráadásul a külső lépcsőnek semmilyen régészeti nyomát nem találták.
A kutató a horvátországi és olaszországi hasonló kora középkori rotundákra, valamint a közelmúltban feltárt poznańi (Ostrów Tumski) királyi komplexumra hivatkozva erősítette meg, hogy ez a típusú, kripta nélküli, palotához csatolt kápolnaépítészet teljesen bevett gyakorlat volt a korszakban.
A krakkói rotunda a lengyel államalapítás legkorábbi időszakához, a Piast-dinasztia (feltehetően I. Mieszko vagy Vitéz Boleszláv) uralkodásához köthető. A 10. század második felében a pogány szláv törzsek a nyugati kereszténység felvételével integrálódtak az európai politikai struktúrába. Az olyan monumentális – bár a mai mércével mérve kisméretű – kőépületek, mint a Wawel-domb palotakápolnája, nemcsak szakrális funkciót töltöttek be, hanem az uralkodói elit hatalmának és az új, keresztény államszervezet stabilitásának legfőbb vizuális szimbólumai is voltak Közép-Európában, ahol korábban szinte kizárólag faépítészetet alkalmaztak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
