Megelőzték a németek a szövetségeseket Norvégia megszállásával
2018. október 4. 15:59
A szövetséges kontrainvázió
A németek az ország belseje felé nyomultak partraszállásuk helyeiről, a csupán részben mozgósított norvég haderő pedig harcolva vonult vissza. Egy héten belül több katonai körzet is megadta magát, a védők maradéka Lillehammertől északra remélte megállítani a németeket, hogy a szövetségesek észak felől felmenthessék őket. A szövetséges csapatok április 15-én szálltak partra Narviknál, a következő napokban pedig Norvégia meg nem szállt részein is több helyen. Azonnal csatlakoztak a harcokhoz, azonban a német invázió miatti lépéskényszerben és zűrzavarban nemigen tudtak Norvégiába juttatni harckocsikat vagy tüzérséget a gyalogság támogatására.
A németek fenntartják a nyomást
Hitler csapatai több száz kilométert tettek meg Norvégia területén néhány hét leforgása alatt – jól felkészültek voltak, megfelelő taktikákat alkalmaztak, és fegyverzetük is jobbnak bizonyult a szövetségesekénél, akik csupán néhány helyen, egy-két napra tudták őket feltartóztatni. A szövetséges akciók minden esetben visszavonulásba fordultak át. A legkeményebb küzdelem a Hordaland megyei Kvamban volt, ahol két napon keresztül tudták feltartóztatni a britek és norvégok a németeket.
A szárazföldi harcok közben a levegőben a Luftwaffe dominált, és egyszerre fenyegette a szövetségesek szárazföldi és tengeri jelenlétét. Dánia és Norvégia repülőtereinek elfoglalása után lényegesen könnyebb volt a németeknek kialakítani legi fölényüket, mint a repülőgép-hordozókra utalt briteknek.
A szövetségesek egyre északabbra szorultak vissza az országban, miközben április 30-án az Oslo (dél) és Trondheim (nyugat) felől indult német csapatok összetalálkoztak, megerősítve irányításukat az ország felett. Május 10-én Németország megindította Franciaország elleni hadműveletét. Ugyanezen a napon Neville Chamberlaint Winston Churchill váltotta a miniszterelnöki székben Londonban, Norvégia számára azonban már későn jöttek az új kormányfő agresszív intézkedései – a szövetségeseknek fontosabb volt a tőle délre zajló küzdelem.
Narvik eleste
Az egyetlen szövetséges siker az északi Narviknál volt, ahol április 10-én és 13-án a brit hajók legyőzték a néhány napja érkezett német Kriegsmarine-t. Itt még élt a remény, hogy teljességgel elhárítható a német invázió. Május végén teljes partraszállást hajtottak végre a szövetségesek, köztük britek, lengyelek, és a francia idegenlégió csapatai is. Habár a németek közel álltak a megadáshoz, a szövetséges evakuálás terve valójában már készen volt – Franciaország lerohanása mindent megváltoztatott, és a szövetségesek tudták, nem tudják megtartani Norvégiát. Emellett már érkezett a német felmentősereg dél felől, és még a semleges Svédországon keresztül is csempésztek csapatokat a németek, orvosi személyzetnek álcázva.
Evakuálás és megadás
Június 1-jén a szövetségesek közölték a norvégokkal az evakuáció tényét. Két nappal később Narvikból is elkezdték kivonni csapataikat. 7-én Haakon király és kormánya is Nagy-Britanniába távozott, a következő napon követték őket az utolsó szövetséges csapatok. Június 9-én előzetes fegyverszünetben állapodott meg a német és a norvég fél, és az utolsó norvég csapatok is megadták magukat 10-én. A Norvégiáért folyó küzdelmet elvesztették a szövetségesek, egy fontos leckével azonban szolgált Európa számára – a semlegesség nem biztosított védelmet a Harmadik Birodalomtól.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
