Még a második világháborúban is felbukkantak elefántok a világ harcterein
2021. február 22. 17:01 Múlt-kor
Nagy Sándor kontra elefántok
A harci elefántok a Kr.. e. 1. évezredben az indiai uralkodók körében tettek szert a legnagyobb népszerűségre, akik szinte valamennyi csatájukban bevetették őket. Nem ritkán több ezer egyed is a birtokukban volt. A perzsák az indiaiaktól lesték el az elefántok harcban történő alkalmazásának fortélyait, és Kr. e. 331-ben ők ismertették meg elsőként egy, Európából származó uralkodóval a félelmetes állatokat.
A világhódításra törekvő Nagy Sándor Gaugamélánál, a III. Dareiosz ellen vívott ütközet helyszínén tizenöt, Indiából hozott harci elefánttal találta szembe magát. A makedón sereget váratlanul érte az állatok látványa, ezért Nagy Sándor a csata előtti napon áldozatot mutatott be Phobosznak, a félelem istenének.
A hadvezér zseniális hadmozdulatainak köszönhetően a csatát végül megnyerték a makedónok, ám öt évvel később már egy jelentősebb erőt képviselő elefántalakulattal kellett megküzdeniük.
Harci elefántok a hüdaszpészi csatában
A makedón sereg Kr. e. 326-ban a hüdaszpészi csatában ütközött meg a pandzsábi Pauravasz királyával, Pórosszal, és 85-200 elefántjával. Nagy Sándor ekkorra azonban már felkészült a jelenlétükre. Katonái elsősorban a hajtókat igyekeztek kikapcsolni, hiszen a vezető nélkül maradt elefántok saját egységeikre is veszélyesek lehettek, de az állatok érzékenyebb részeire – főként az ormányra – mért csapások is a taktika részét képezték.
Bár az elefántok óriási veszteségeket okoztak a makedón seregnek, sok állat teljesen megvadult, és Pórosz csapatait sem kímélve hagyta el a csata helyszínét. Az ütközetet végül a hódítók nyerték meg. Nagy Sándor az életben maradt állatokat – a gaugamélai ütközethez hasonlóan – besorozta a saját seregébe, külön titulust (elephantarch) hozott létre az elefántokból álló harci egységek vezetésére, és palotáját is ormányosokkal őriztette.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
