Már ötéves korában megválasztották, de sohasem uralkodott az utolsó erdélyi fejedelem

2017. február 1. 12:48 MTI

Apanagyfalvi II. Apafi Mihály az egyik legrégibb és legelőkelőbb erdélyi családból származott. 1676. október 13-án Gyulafehérvárott született I. Apafi Mihály fejedelem és Bornemissza Anna fiaként, testvérei közül egyedül ő élte meg a felnőtt kort. Apja nem készült az uralkodásra, a törökök emelték trónra 1661-ben. Az új fejedelem a Porta hűbéreseként több Habsburg-ellenes török hadjáratban vett részt, de titkos kapcsolatban állt a bécsi udvarral, és menedéket nyújtott az I. Lipót császár által üldözött magyar protestánsoknak is. Apafi gondoskodni akart utódlásáról, így elérte, hogy a rendek 1681-ben akkor még csak ötéves fiát válasszák fejedelemmé, azzal a feltétellel, hogy csak atyja halála után, huszadik évének betöltését követően veheti át a hatalmat. Apja hanyatló egészsége miatt 1687-ben beiktatták a fejedelmi méltóságba, de tanácsot állítottak melléje.

Erdély abban az évben - miután a Bécset ostromló törökök 1683-ban hatalmas vereséget szenvedtek - kénytelen volt behódolni I. Lipót seregeinek, a búskomor I. Apafi Mihály fejedelem pedig bezárkózott Fogaras várába. A valóság elől azonban nem menekülhetett, 1688-ban megállapodást kellett aláírnia a rettegett hírű Caraffa tábornokkal, amelyben Erdély királyául fogadta el I. Lipótot és utódait. Az egyezményt megerősítő folyamodványában az erdélyi országgyűlés csak azt kérhette Bécstől, hogy Apafi és már megválasztott fia halálukig birtokolhassák trónjukat.

I. Apafi Mihály 1690-ben bekövetkezett halála után a törökök által támogatott Thököly Imre rövid időre megszerezte Erdélyt, de a Lajos badeni őrgróf vezette osztrák császári csapatok két hónap múlva kiverték onnan. Lipót ezzel egy időben, 1690 októberében bocsátotta ki az Erdély helyzetét másfél évszázadig meghatározó Diploma Leopoldinumot. A dokumentum Erdélyt önálló tartományként tagolta be a Habsburg Birodalomba, nagyfokú önkormányzatot biztosított számára, és azt is lehetővé tette, hogy a fejedelmet - annak kiskorúsága esetén kormányzóját - a három nemzet választhassa meg. A diplomát az erdélyi országgyűlés 1691 januárjában fogadta el, a kiskorú II. Apafi Mihály mellé Bánffy Györgyöt tették meg kormányzónak.

Az apja teológusi hajlamát öröklő, szelíd lelkületű ifjú Apafi 1694-ben I. Lipót engedélye nélkül Bethlen Gergely főgenerális lányát vette feleségül, amit a bécsi udvar nem nézett jó szemmel. 1696 elején, amikor már nem volt tovább szükség bábfejedelemségének fenntartására, Bécsbe parancsolták az ifjú Apafit azzal az ürüggyel, hogy jobban megismerhessék. Német-római birodalmi hercegi címet és évi tízezer birodalmi forint kegydíjat kapott, de Erdélybe többé nem térhetett vissza. A fejedelmi címről 1701-ben az erdélyi diéta megkérdezése nélkül mondott le a császár javára - abban az évben, amikor a szintén bécsi aranykalitkában őrzött II. Rákóczi Ferencet hűtlenséggel vádolták meg, ő pedig Lengyelországba menekült.

II. Apafi Mihály 1713. február 1-jén, 36 éves korában halt meg Bécsben, felesége tizenkét évvel élte túl. Mindkettőjüket az almakeréki szász templom sírboltjába temették I. Apafi Mihály és felesége mellé, majd 1942-ben fejedelemhez méltó ünnepélyességgel helyezték el Kolozsvárott, a Farkas utcai református templomban.