Már első találkozásukkor eldőlt a Záray–Vámosi házaspár sorsa
2024. január 7. 09:50 Csatári Bence
Sokaknak volt példaképe a Kádár-rendszerben a Záray–Vámosi házaspár, s nemcsak művészileg, hanem emberileg is. A sikert sikerre halmozó duó a táncdalénekesek első generációjához tartozott 1945 után, így ők voltak a korabeli celebek akkor, amikor ehhez még értéket kellett produkálni. Fülbemászó dallamaikkal csaknem fél évszázadon (!) keresztül folyamatosan szállították a jobbnál jobb melódiákat. Ezenkívül a házaspár olyan közvetlenséggel szólt a publikumhoz, hogy előadásaikon jóformán mindenki azt érezte: kifejezetten nekik énekelnek. Következzen ötven év sztorija dióhéjban, egy – daluk címével szólva – Homokórában lepergetve.
A beteljesületlen álom
Az 1925-ös bicskei születésekor még Wéberként anyakönyvezett, eredetileg a Ganz-Mávag vasesztergályosaként dolgozó Vámosi János a Nagykörút és a Rákóczi út sarkán, a Nemzeti Színházzal szemben lévő EMKE kávéházban énekelt 1949 óta. Itt ismerkedett meg a nála egy évvel fiatalabb, tatabányai bányászcsaládból származó Záray Mártával, aki 1950-től volt ugyanott alkalmazásban.
Amikor Záray Márta életében először meglátta a szőke, kék szemű, nem mellesleg gyönyörűen éneklő Vámosi Jánost, állítólag elkezdte mondogatni magában szinte mantraszerűen, hogy „Vámosi Jánosné, Vámosi Jánosné”. Merthogy ő már akkor eldöntötte, hogy a sármos énekes felesége lesz annak ellenére, hogy akkor még nem is ismerte őt személyesen.
Nem kellett sokáig várnia, hiszen ugyanott dolgoztak, és a kollegiális viszonyból hamar szerelem lett. Három évig szerelmespárként jártak, amikor 1953. június 15-én Vámosi János meglepetésszerűen felhívta Záray Mártát. Nálad vannak a házassági bejelentkezési okmányok? Ez a kérdés volt tehát a nevezetes lánykérés, amire Záray Márta természetesen igennel válaszolt, hisz ezzel élete álma vált valóra. Nem is engedték el egymás kezét ezután, még a szigorú szocialista erkölcs számára is példás módon álltak egymás mellett a színpadon és az életben egyaránt.
Érdekes módon egy ideig házasságkötésük után sem énekeltek duettet, noha ekkor már mindig egyazon színpadon léptek fel, csak felváltva. Ezt a „szokásukat” Záray elmondása szerint Szepesi György sportriporter tanácsára adták fel, mert ő ajánlotta figyelmükbe, és adta nekik 1957-ben az Ausztráliából hozott felvételt, az Úgy koppan az esőt, amellyel azonnal nagy sikert arattak. Innentől kezdve előszeretettel énekeltek együtt, a közönség nem kis örömére. (Szepesi György még egyszer szerepet játszott az énekespár életében: a Hungária című futballszurkolói himnuszban az ő hangját vágták be, amikor azt kiabálta, hogy „Góóóóól!”)
Nagy sikereik mellett is az volt a nagy álmuk, hogy gyermekük szülessen, de ez nem adatott meg nekik. Záray Márta erről azt mondta: „Amikor a Jóisten bárányt adott, akkor nem volt legelő, amikor pedig már volt legelő, nem adott bárányt”. 1979-től Tücsök Mari lett a nevelt lányuk, vele már megismerkedésük során nagyon hamar azonos hullámhosszra kerültek. Ő azt vallja, hogy tőlük csupa jót és szépet tanult, s egy kicsit burokban nevelték.
Ez a burok szeretettel volt tele, így látta ezt énekes kollégájuk, Korda György is, aki úgy emlékszik a házaspárra, hogy „meghitt családi boldogságot sugárzó nagyszerű, aranyos kettős volt”, s ezért énekelték magukról, hogy „ketten az úton, segítjük egymást sok éve már”. E sorok szerzőjének Korda György azt is megjegyezte: a házaspár sokkal régebben volt a pályán, mint az ő kettősük Balázs Klárival, „így inkább a házasság játékos oldalát mutatták meg számaikban.”
Másik pályatársuk, Koós János úgy emlékezett vissza rájuk, hogy a két előadóművész különböző típusú volt, mégis ragyogóan kiegészítették egymást, s ez Vámosi János haláláig összetartotta őket. Koós szerint ebben a kapcsolatban Vámosi testesítette meg a nyugodtságot, mivel Záray volt a vehemensebb. Ha valamiben nem értettek egyet, és Záray Márta intenzíven magyarázta a maga igazát, akkor Vámosi készséggel ráhagyta a dolgot.
A sikereik titka az egymás tulajdonságainak kiegészítésén túlmenően – Koós meglátása szerint – azzal volt magyarázható, hogy ők a maguk idejében olyan sármos stílust képviseltek, ami Magyarországnak nagyon jól jött a második világháború szenvedései után. A nyugodt, harmóniára törekvő, melodikus kifejezésmód feledtetni tudta az emberekkel a háború borzalmait, emiatt is lettek nagyon gyorsan sztárok a szocialista kor viszonyai között.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
