Majdnem éhen halt, patkányokkal aludt, de hősként tért haza a fiatal Churchill
2016. november 11. 08:33
A halál torkában
1899 októberében, inasával és hatalmas alkoholmennyiséggel, többek között 18 üveg skót whiskyvel érkezett meg Fokvárosba. Néhány héttel később éppen egy páncélozott vonaton utazott brit katonákkal, amikor a búrok hirtelen rajtuk ütöttek. Churchill úgy viselkedett, mint egy több háborút megjárt parancsnok, és több mint egy órán át a tűzvonalból irányította a katonákat. Sokan el tudtak menekülni, Churchill azonban fogságba esett, és egy pretoriai hadifogolytáborba szállították.
Bár a búrok engedélyezték foglyaik számára, hogy újságot, cigarettát és sört szerezzenek, a fiatal haditudósító jobban utálta a fogolytáborban töltött heteket, „mint életének bármely más időszakát”. Még a saját élete feletti ellenőrzés elvesztésénél is jobban félt attól, hogy nem lesz többé lehetősége további dicső tetteket végrehajtani. 1899. december 12-én éjjel azonban, amikor az őrök éppen nem figyeltek, a kerítésen átmászva megszökött. Nem volt nála térkép, nem beszélte a helyiek nyelvét és mindössze négy tábla olvadó csokoládé és szétesőfélben lévő keksz volt a csomagjában, önbizalma azonban most sem hagyta cserben.
Amikor a búrok hajtóvadászatot indítottak ellene, és plakátokon hirdették, hogy jutalomban részesül, aki segít a kézre kerítésében, a britek kezdtek hősként tekinteni Churchillre. Ekkoriban a britek sorra bukták el a csatáikat, és nagy szükségük volt egy igazi hősre. Mindenki tudta, maga Churchill is, hogy nagy erőkkel keresik, és ha elkapják, feltehetően kivégzik. A fiatalember azonban a hírnév érdekében vállalta a kockázatot.
Nappal bujkált, éjszakánként utazott, patakokból ivott, élelmet pedig lopással szerzett. Amikor az éhhalál küszöbére került, egy szénbánya igazgatójának ajtaján bekopogtatva próbált szerencsét. Churchillnek ismét hatalmas szerencséje volt, ugyanis aki beengedte az ajtón, egy angol férfi, John Howard volt. „Úgy éreztem magam, mint amikor egy fuldoklót kihúznak a vízből” – idézte fel később a jövő nagy politikusa. Több napon át teljes sötétségben, a szénbányában bujkált, és a körülötte szaladgáló patkányok jelentették az egyetlen társaságát, mígnem honfitársának sikerült egy tehervonatra csempészni a szökevényt, aki így végül eljutott Portugál-Kelet-Afrikába (a mai Mozambik).
Churchill ezt követően visszatért a hadszíntérre, és részt vett a Spion Kop-i csatában, amelyben egy golyó levitt egy tollat a kalapjáról. Amikor Pretoria 1900 júniusában elesett, Churchill lóháton belovagolt a városba, és 180, fogságban lévő brit rabot szabadított ki arról a helyről, ahol egykoron őt is őrizték. Nem csoda, hogy nyáron igazi hősként tért vissza hazájába. Ezúttal már a parlamentbe is sikerült bejutnia. Meggyőződése volt, hogy a háborúban való részvételének köszönhette sikerét. Alighanem igaza volt.
Via History.com
Támogasd a 
szerkesztőségét!
