Magyar forradalom a svéd források tükrében
2024. december 11. 16:05 ArchívNet, Múlt-kor
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc története sok szempontból feldolgozott, ugyanakkor egy átfogó monográfia még hiányzik a könyvespolcokról. Ahhoz, hogy az eseményeket térben és időben is megértsük, fontos, hogy minél több szemszögből vizsgáljuk azokat. Az 1956-os eseményeket érdemes nemcsak magyar, hanem egyetemes szemszögből is kutatni, ezért rendkívül érdekesek azok a források, amelyek egy külföldi ország szakembereitől, diplomatáitól származnak. Kívánatos volna, hogy a lehető legtöbb külföldi nemzet szemszögéből vizsgáljuk a felmerülő kérdéseket – ehhez szeretne mozaik kockát szolgáltatni ez a forrásközlés.
Tulok Péter: Magyar mítosz–svéd valóság című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 23. évfolyamának 6. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.
A Svéd Királyság rendkívül egyedi és speciális geopolitikai helyzete, tudatosan vállalt semlegességi politikája megfelelő alapot biztosíthat ahhoz, hogy a magyarországi eseményeket új szemszögből vizsgálhassuk.
A svéd-magyar kapcsolatok sok szálának kifejtése szétfeszítené e tanulmány kereteit, de fontos megjegyezni, hogy Svédország hosszú ideje rajta tartotta szemét a Közép-Európai történéseken.
Nem volt ez másképp a második világháború idején sem, amikor szinte egyedül a svédek diplomatái tudósíthattak az ostromlott Budapestről.
Bevezetésül fontos néhány szót ejtenünk a Balti-tengeri régiót érintő fontos változásokról a második világháborút követően. Svéd szempontból nézve a náci Németországot északon a Szovjetunió fenyegetése váltotta fel, megváltoztatva a skandináv geopolitikai helyzetet.
A Szovjetunió határa közelebb került Svédországhoz egyrészt azzal, hogy Moszkva megszerezte az egykori finn terület egy sávját északon a Jeges-tengeren, beleértve a jégmentes petsamoi kikötőt is, Másrészt azzal, hogy Finnország délkeleti részén, a Helsinkitől 30 kilométerre nyugatra fekvő Porkkalában szovjet haditengerészeti bázist hoztak létre.
A területet a Finnország, a Szovjetunió és az Egyesült Királyság között 1944-ben aláírt moszkvai fegyverszünet értelmében adták bérbe a Szovjetuniónak. 1956-ban visszaadták Finnországnak, jelenleg az Upinniemi finn haditengerészeti bázisnak ad otthont. A Finn-öböl teljes déli partja és a Balti-tenger délkeleti része is közvetlenül szovjet kézre került, amikor Észtország, Lettország, Litvánia és Kelet-Poroszország egy része, ahol a königsbergi német haditengerészeti támaszpont is volt, szovjet terület lett.
Ezenkívül a finn fegyveres erők háború utáni drasztikus leépítése csökkentette Finnország ütközőállam szerepét Svédország és a Szovjetunió között.
A stratégiailag fontos Åland-szigetek, 80 kilométerre a svéd partoktól Finnország fennhatósága alá kerültek, de bizonytalan helyzetük állandó svéd aggodalomra adott okot.
Tulok Péter: Magyar mítosz–svéd valóság című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 23. évfolyamának 6. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
