Lenyűgöző kincseket hagytak ránk a bronzkori Európa kereskedői
2023. december 25. 18:10 Múlt-kor
Nemcsak manapság, hanem már a régészeti kutatások kezdeteitől fogva különleges figyelmet kaptak a fémeszközök. Az őskor periodizációja is az ember által felhasznált anyagokon nyugszik. A technológiai fejlődés azonban a régészeket is segíti. Fémkeresők segítségével ma már egyre több depóleletre bukkannak, amely számtalan bronzkori fémeszközt és szerszámot tartalmaz. A modern kutatások tudományos alapon nyugszanak, de a harmincas évek Németországában ideológiával bőven átitatott állítások is születtek régészeti kultúrákról.
Kezdeti botladozások
A kőrézkorban (eneolitikum) kezdődő Únětice-kultúra lelőhelyeinek kutatása már a 19. században elkezdődött. Ezt a korszakot korábban egyszerűen csak rézkornak hívták, de az elnevezés megtévesztő volt, mivel a fémeszközök elterjedése korántsem jelentette azt, hogy a kőeszközök eltűntek volna a mindennapi használatból.
A kultúra első leleteit Csehország területén 1879-ben tárták fel Čeněk Rýzner vezetésével. A Holý Vrch nevű dombon egy több mint ötven fős temető került elő, ez a hely pedig Únětice falu területén volt. Lengyelország területén Hans Seger volt az első, aki leírta a kultúrához tartozó leletanyagot, sőt, ő már összekötötte azt a csehországi leletekkel. A nagy-lengyelországi Łęki Małe királyi temetőkét a harmincas években tárták fel lengyel régészek, de az ötvenes években újabb kutatások következtek.
Kr. e. 2200 és 1200 közé datált tárgyak egy 19. századi német fametszeten
A németországi régészeti maradványok kutatástörténete már egy kissé kacskaringósabb utat járt be. 1877-ben fedezték fel Leubingen közelében azt a sírhalmot, amely azóta is az egyik leggazdagabb leletnek számít az Únětice-kultúra lelőhelyei közül. Friedrich Klopfleisch akkor még úgy vélte, hogy a feltárt leletanyag a vaskorból való, és a Hallstatt-kultúrához kötődik. Bár a datálása azóta értelemszerűen megdőlt, a harmincas években a német nyelvterületen Aunjetitz-kultúrának is nevezett régészeti horizontot is megpróbálták a náci Németország propagandacéljainak szolgálatába állítani.
A harmincas évek Németországának történelemfelfogása arról szólt, hogy az emberi kultúra legfontosabb vívmányait a németek, vagy a „germán faj” teremtette meg. Ennek következtében a náci propagandában kiemelt szerepet játszottak azok az ősi leletek, amelyek Németország területéről kerültek elő, különösen, ha azok valamilyen aktív szerepet töltöttek be bizonyos kerámiák, vagy technológiák szélesebb körű elterjedésében.
Finoman megmunkált műtárgy az Únětice-kultúrától: egy Kr. e. 2500 körülire datált ivókupa, amelyet Csehországban találtak.
A Gustaf Kossina nevével fémjelzett tézis szerint az árja faj népesítette be egykor Csehszlovákia és Lengyelország területeit is, ami szemben állt a korszak másik nagy kutatójának, Gordon Childe-nak az „ex oriente lux” elképzelésével, amely szerint a kulturális vívmányok a Közel-Keletről terjedtek el egész Európában.
Az árja faj régészete később kiváló jogalapot teremtett arra, hogy a Harmadik Birodalom annektálja a felsorolt országokat. Hans Reinerth, a Reich német őstörténetért felelős helyettese szerint a német régészet feladata nem más, mint a német és indogermán őstörténet feltárása.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
