Múlt-kor.hu

Lelkesedéstől a kiábrándulásig – miért támogatta a magyar az I. világháborút?

Lelkesedéstől a kiábrándulásig – miért támogatta a magyar az I. világháborút?

2015. december 15. 18:25

Zsidók a fronton

Czingel Szilvia, a Centropa Alapítvány projektvezetője az első világháború zsidó katonáiról beszélt előadásában. Az antiszemitizmus ellen harcoló Egyenlőség című újság ösztönözte a zsidókat a bevonulásra, mondván így tudják legjobban felvenni a harcot az antiszemitizmus ellen. Más lapok ebben nem értettek egyet, ugyanis orosz oldalon is sok zsidó harcolt, a zsidó-zsidó harcot pedig feleslegesnek ítélték. A Múlt és Jövő című újság lehozott olyan fotókat, amelyen a fronton lévő zsidó katonák hóból építették meg a zsidó ünnep, a purim alakjait. Czingel elmondta, a zsidók számára csak következtetni tudunk, mégpedig a frontra érkező macesz mennyiségéből. Ez alapján körülbelül 135 ezren lehettek összesen a fronton. A zsidó halottak számát 10 ezer főre becsülték. Egy 2006-ban, Vereczkei Lászlóné holokauszttúlélővel készült interjú során szóba került annak az első világháborúban szolgáló édesapja, Goldgruber Simon élettörténete, ezen keresztül mutatta be az előadó a korabeli zsidóság tipikusnak nevezett történetét.

Nagy László, a Szépművészeti Múzeum tudományos kutatója gróf Esterházy Móric miniszterelnökről tartott előadást. A jogászi tanulmányait Oxfordban végző politikus fiatalon (35 évesen) került a miniszterelnöki székbe, ám a tényleges hatalom nem az ő kezében volt. A mértékadó angol stílust kívánta megvalósítani, akkor erőtlennek tűnő uralkodását ma (illetve a korabeli nyugatiak szemén keresztül) pont ellentétesen ítéljük meg, fogalmazta meg gondolatait a kutató. Mielőbb meg akarta állítani Magyarország a nyugathoz képesti „választójogi lemaradását”. Még a szociáldemokrata Népszava is méltatta az új miniszterelnököt, akinek – úgy tűnt – sikerült megteremtenie a közös nevezőt. Egy keresztény européer az autoriter elképzelésekkel szemben – jellemezte Nagy az előadásának címéhez hasonlóan Esterházyt. Általános, egyenlő és (egyelőre) titkos választójogot irányzott elő minden 24 éven felülinek. Három hónapos működése során nem valósult meg a kormányprogram, ennek ellenére nem vesztette el népszerűségét és hitelét. Leköszönésekor a Népszava is méltatta a miniszterelnököt, tette hozzá az előadó. Visszahúzódott birtokaira, majd 1931-ben Bethlen István támadása folytán (aki a bolsevizmus szállásadójának nevezte) újból visszatért a politikába.

Buschmüller Péter, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Gazdasági- és Társadalomtudományi Tanszékének doktorandusza előadásában az első világháború utáni években kialakuló újfajta antiszemitizmusról beszélt. Kifejtette, három fő sztereotípia alapján indulhatunk ki a zsidóság megítélésének tárgyalása kapcsán: 1. a fronton szolgáló izraeliták, 2. zsidóság a hátországban (hadimilliomosok) és 3. a galíciai menekültek – galíciánerek (uzsorások). Erwin A. Schmidl 300 ezer főre tette a háborúban résztvevő izraeliták számát, egy 1922-es statisztika szerint 10 ezren hunytak el közülük, amely számot a zsidók kifejezetten alulbecsültnek éreztek. A kutató a Kőszeg városának és annak környéki területeit vette górcső alá: 1914 szeptemberében tízen jelentkeztek önként hadiszolgálatra. Kiemelte, hogy a 26 legnagyobb hadiszállítóból húsz zsidó származású volt, sokan tönkrementek, ez a tény azonban nem került a középpontba, a korabeli szóbeszéd inkább arról szólt, hogy drágábban árulták az árujukat.

A galíciai menekültekről megemlítette, hogy összesen 300 ezren lehettek, Budapesten 20-25 ezren, Bécsben 75 ezren jelentek meg. (Kőszegen például 79-en.) Az előítéletek szerint a galíciánerek koszosak és sok közülük uzsorás. Sokszor feketén árulták portékáikat, mikor pedig kérdőre vonták őket, sokszor azt sem tudták, hogy mi az az ipari jogosítvány. A galíciaiak jelenléte nagyban befolyásolta és erősítette az első világháború után újjáalakuló antiszemitizmust, vonta le a következtetést Buschmüller. Mint az előadó megemlítette, Kosztolányi Dezső cikkeiben arra hívta fel olvasóit, hogy testvérként tekintsenek a megjelenő menekültekre, ezzel a véleményével azonban szinte egyedül volt. Az előadó kiemelte, hogy a zsidóssággal szembeni előítéletek, negatív sztereotípiák nem 1918 után alakultak ki, ugyanis már a századfordulón is jelen voltak (például egy klasszikus századfordulós gondolat: a zsidó italmérők miatt isznak többet a magyarok).

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Lelkesedéstől a kiábrándulásig – miért támogatta a magyar az I. világháborút?

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2020. ősz: Hiúságunk története

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra