Legendák keringtek Krúdy Gyula erejéről, szerelmi étvágyáról és féktelen mulatozásairól

2017. május 12. 16:52 MTI

"Hírlapírónak szöktem el a szülői háztól, vidéki színésznőbe bolondultam, boldog voltam, művész voltam, ittam, mulattam, szerettem, nem is tudom, hogy mi történt velem..." - vallott egyik írásában életéről, amely olyan volt, mintha egy ihletett órán ő maga teremtette volna. Nyíregyházán született 1878. október 21-én. Apja jómódú ügyvéd, anyja cselédlány volt, kapcsolatukból számos szerelemgyerek született, és csak a tizedik után házasodtak össze. Gyula, az elsőszülött fiú kora gyermekéveitől fogva csak író akart lenni.

Iskoláit szülővárosában, Szatmárnémetiben és Podolinban végezte. 15 évesen megjelent első novellája, diáktársaival megalapította a Nyíregyházi Sajtóirodát, hogy hírekkel lássa el a fővárosi lapokat. Az érettségi előtt Debrecenbe szökött hírlapírónak, de egy tanára hazavitte. Az érettségi vizsga után egy ideig a nagyváradi Szabadság munkatársa volt, 1896-ban a millenniumi ünnepségekre Pestre utazott, s végleg a fővárosban maradt.

Budapesten alakította ki sajátos életformáját, a bohémvilág kedvenc találkozó- és mulatóhelyei voltak fő "támaszpontjai", itt teremtődött meg írásainak sajátos légköre és itt talált rá különc figuráira is. 1897-ben jelent meg első novelláskötete, az Üres a fészek, s ettől kezdve évente jelentkezett 2-3 kötettel és naponta jelentek meg írásai különböző lapokban. Fáradhatatlanul dolgozott, írás közben csak rövid cigarettaszüneteket tartott. Bár népszerű író lett, az igazi ismertséget egy párbaj hozta meg számára - ennek oka az volt, hogy 1911-ben egy borozóban vagdalkozó huszártiszttől könnyedén elvette a kardját, s lovagias gesztussal átadta egy hölgynek. Ettől kezdve testi erejéről, soha nem nyugvó szerelmi étvágyáról, a szakácsművészet, a finom italok iránt érzett vonzalmáról, féktelen mulatozásairól legendák keringtek a városban. Kétszer nősült, négy gyermeke született, anyagi helyzete ritkán volt stabilnak mondható, többször fenyegette a kilakoltatás réme.

Írói pályájának első szakaszára a romantika, Jókai, Mikszáth és Reviczky Gyula, a külföldi írók közül Turgenyev hatása nyomta rá bélyegét. A századfordulóig majdnem félezer elbeszélést írt, a lapokban hét kisregénye jelent meg és novelláskötetet is kiadott. Idővel a történelmi témák felé fordult. 1911-ben a Szindbád ifjúsága és utazásai című kötetben teremtette meg Szindbád alakját, s egyben saját költői alteregóját is. A Szindbád-történetek középpontjában az utazás, az eltűnt idő utáni vágyakozás, a jelen sivársága elől való menekülés áll. A mitikus hajós alakja tűnik fel a Francia kastély, a Szindbád: A feltámadás, a Szindbád megtérése és a Purgatórium lapjain is. A Szindbádból a színészkirály, Latinovits Zoltán főszereplésével Huszárik Zoltán készített felejthetetlen filmet 1971-ben.

Első igazi közönségsikerét A vörös postakocsi című regényének köszönhette, amelyben a századforduló Pestjének világát idézte fel. Az I. világháború idején született művei (Palotai álmok, Aranykéz utcai szép napok) a bohémvilág krónikái. Műveiben csodás illatok, ízek, finoman derengő női testek idéződnek fel, finom pasztellszínekkel festi meg varázsos világát.

Krúdy az 1918-19-es forradalmak idején szerkesztette a Néplapot, tudósított a kápolnai földosztásról. A húszas évek elejétől népszerűsége csökkent, anyagi és publikációs gondokkal küzdött, egészsége is megrendült. E korszakának csúcsa a Rezeda Kázmér szép élete, amely csak halála után jelent meg. 1930-ban megkapta a Baumgarten-díjat, de a jelentős pénzösszeggel járó elismerés alig enyhített anyagi gondjain. El kellett költöznie a Margitszigetről, ahol 1918 óta lakott, utolsó éveit szegénységben, nehéz anyagi körülmények között élte. 1933 tavaszán állapota rosszabbodott, anyagilag is mélypontra került, az író május 12-én, hajnalban hunyt el. Krúdy több mint 60 regényt, 3000 elbeszélést, ezernél több cikket hagyott maga után, nevét számos utca, közintézmény, étterem őrzi.