Le Verrier nyerte a Neptunusz felfedezéséért folytatott angol-francia versenyfutást

2022. március 11. 10:40 MTI

Kistisztviselő apja még házát is elzálogosította, hogy tehetséges fia tanulmányait fedezhesse, de az eredmény őt igazolta: Le Verrier huszonöt évesen már a nagyhírű École Polytechnique csillagászati tanszékének előadója volt.

Hamarosan a párizsi obszervatóriumnál kapott állást, s az intézményt igazgató Arago bíztatására az akkor ismert legtávolabbi bolygó, az Uránusz mozgásában tapasztalható apró, de állandó rendellenességeket kezdte tanulmányozni.

Az Uránuszt 1781-ben fedezte fel William Herschel német-angol csillagász, aki először azt gondolta, hogy üstökösre bukkant, de számításai révén megbizonyosodott róla, hogy egy új bolygóra talált.

Az óriásbolygó mozgásáról készült táblázatok azonban nem tudták pontosan előre jelezni annak helyzetét, néhány szögperccel folyamatosan távolabb észlelték, mint ahol lennie kellett volna.

Le Verrier 1846-ban e rendellenességekből egy zavaró, még távolabbi bolygó adatait számolta ki, sőt megadta annak nagyságát és előrelátható pozícióját is.

Le Verrier nem tudott arról, hogy az angol John Couch Adams néhány hónappal korábban elvégezte ugyanezen kalkulációkat, az ő felettese azonban nem hozta nyilvánosságra a dolgozatot.

A francia csillagász aktívabb és szerencsésebb volt: adatait elküldte Berlinbe Johann Gottfried Galle német csillagásznak, aki 1846. szeptember 23-án éjjel meg is találta a Neptunuszt a jelzett hely közelében. Az égitest másnapra elmozdult, ezzel bizonyossá vált, hogy bolygó.

A felfedezés után hatalmas vita tört ki a francia és angol csillagászok között, hogy kit illet a dicsőség, végül Adams és Le Verrier homlokára is felkerült a jelképes babérkoszorú.

A Föld és a Neptunusz méretarányos összehasonlítása (Kép forrása: Wikipédia/ NASA / JPL / Voyager-ISS / Justin Cowart/ módosította: Jcpag2012/ CC BY 2.0)

A tény, hogy egy bolygót pusztán papírral és ceruzával, számítások révén fel lehet fedezni, a newtoni teória látványos bizonysága volt, s szétoszlatta az érvényességével kapcsolatos esetleg még meglévő utolsó kételyeket is.

Le Verrier akadémikus és szenátor lett, s 1854-ben őt nevezték ki az obszervatórium vezetőjének. Az örömmámorban komolyan felmerült, hogy az új bolygót róla nevezzék el, Le Verrier azonban szerényebb volt: Neptunnak, a tengerek istenének a nevét választotta, vélhetőleg a bolygó légkörének kék színe miatt.

A csillagvizsgáló élén átdolgozta és nagy pontossággal összeállította a Naprendszer bolygóinak mozgási táblázatait, s ő alapította meg az első, nemzetközi hálózaton alapuló meteorológiai intézetet valamint a francia természettudományos társaságot is.

Le Verrier később az Uránuszéhoz hasonló rendellenességeket észlelt a Naphoz legközelebbi bolygó, a Merkúr mozgásában is. Ezúttal is egy még ismeretlen, általa Vulkánnak elnevezett bolygó zavaró hatására gyanakodott, de most tévedett: az anomáliákra később az általános relativitáselmélet adott magyarázatot.

Le Verrier 1877. szeptember 23-án halt meg, nevét a Holdon és a Marson kráter, a Neptunusz egyik gyűrűje és egy kisbolygó viseli, s egyike annak a 72 francia tudósnak, akinek nevét aranybetűkkel vésték az Eiffel-torony első emeletének peremére.