Las Vegas-t 35, Disneylandet 59 évvel előzte meg a lágymányosi Konstantinápoly, Buda szórakoztató-negyede
2020. július 11. 08:33 Jamrik Levente
A lágymányosi Konstantinápoly
A Somossy-mulató kapcsán az erkölcscsőszök hiába kiabáltak egyfolytában botrányt, és követelték a hely azonnali megszüntetését, az ingyen reklámnak hála az Orfeum híre egészen Portugáliáig eljutott. Jól példázza ezt az 1896-os Győri Napló beszámolója, amikor a portugál királynő főudvarmestere, gróf Ficaldo és főudvarmesternője Pamella hercegné, Vasconeillos kamarása, az udvarhölgyei kíséretében két páholyból nézte végig a hajnalig tartó extrád műsort.
Persze ekkoriban az „élet császára” már újabb kihívásokra és nagyobb bevételekre gyűjtötte energiáit, hiszen a millenniumi ünnepségekre készülő Országgyűlés már kijelölte a Városligetben felépítendő, középkori hangulatú tornyokkal, bástyákkal, sőt még egy dzsámival is gazdagított Ős-Budavára díszletváros helyét, sőt annak építetésével igencsak jól haladt. Somossy ekkor döntötte el, hogy ennél ő egy sokkal dekoratívabb és nívósabb, méreteiben pedig egy sokkal nagyobb vigalmi negyedet fog megvalósítani az akkor még beépítetlen lágymányosi lapályon.
Maga a helykiválasztás tökéletesnek volt mondható, hiszen hosszában a Gellérthegytől a Déli Vasúti Összekötő (ma részben II. Rákóczi Ferenc) hídig, széltében pedig a Dunától a mai Budafoki útig elterülő 4,1 négyzetkilométeres terület, ekkor még csak egy fűzfákkal szegélyezett hatalmas tó volt, közepén egy apró tojásdad alakú szigettel. Nem a természet csodája volt ez az elhagyatott dél-budai tengerszem, hanem árvízvédelmi céllal építette még 1870-től 1874-ig az állam, hogy a főváros lakossága és annak ingatlanállománya ne pusztuljon el ismét, mint ahogy az 1838-ban bekövetkezett.
Érdekes fintora volt a sorsnak, hogy ez a Reitter Ferenc tervezte új Duna-ág csak azért mentette meg 1876. február 25-én Budapest népét egy újabb árhullámtól, mert alacsony gátjain minden gond nélkül átzúdulhatott a haragos víz a lakatlan kelenföldi szántókra. A 14 millió forintba került beruházás totális csődjétől függetlenül a kormány bár még további 5,5 millióért megemeltette a már két száraz és két vizes dokkal is felszerelt Téli Kikötő gátrendszerét, ám a csekély teher- és áruforgalomra hivatkozva az üzemeltetési jogot megnyert Dunagőzhajózási Társaság is inkább levonult a területről 1890 őszén.
A Dunakanyar budai oldalából lecsípett 3,6 kilométer hosszú Promontornak is hívott új Duna-ág tehát tökéletes helyszínnek ígérkezett: A tetemes banki és magánkölcsönökből megalapított Konstantinápoly Budapesten Rt. igazgatósága első lépcsőben így felkérte Kellner Lipót építészt és Gerster Kálmánt, a Nemzeti Szalon igazgatóját, hogy tervezzék meg a török birodalom fővárosának csaknem pontos Duna-parti másolatát. Az ácsmunkák kivitelezésével Hauszmann Sándor vállalkozását, az épületek gipszfalainak megépítését és kifestését pedig Gerster Károly színházi grafikus és csapatára bízta Somossy.
Mivel a vigalmi negyed főbejáratát a Zenta utca magasságában képzelték el, így az 1896 márciusában elkezdett tereprendezési munkálatok során a mai Bertalan Lajos utcáig teljesen fel kellett töltetnie az igazgatóságnak a tó északi részét. A mai Kuspér - Stoczek- Egry József utcák határolta tömb magasságában egy félszigetet is kialakított a cég. A munkálatokkal olyan gyorsan haladtak, hogy a tervezett egy év helyett, 1896. május 23-án már ki is nyithatta kapuit a budapesti török város.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
