Lányukat megölette volna, férjét azonban eltemetni sem akarta Svédország őrült királynéja
2018. november 30. 08:36 Múlt-kor
A történelem során az örökletes elven működő monarchiákban szinte mindig a fiúörökösöket részesítették előnyben, és az ő születésüket övezte a legnagyobb ünneplés. Számos példa van arra is, hogy egyes királyok hogyan igyekezték biztosítani, hogy legyen fiúörökösük – leghíresebb közülük VIII. Henrik angol király. Voltak azonban olyan esetek is, amikor a gyermeknek életet adó királynét jobban zavarta annak neme, mint a királyt: ilyen volt Mária Eleonóra brandenburgi hercegnő, Gusztáv Adolf svéd király hitvese, aki rendkívül kegyetlenül bánt lányukkal, a később trónra kerülő Krisztinával – a jelek szerint életét is megpróbálta kioltani még kisgyermekkorában.
Az igaz szerelem
A történet 1616-ban kezdődött, amikor a 22 éves II. Gusztáv Adolf svéd király egy megfelelő, protestáns menyasszonyt keresett. Sokat hallott már a 17 éves Mária Eleonóráról, János Zsigmond brandenburgi választófejedelem lányáról, aki igen intelligens és szép hölgy hírében állt. Nem mindenki támogatta házasságukat, különösen ellenezte azt Mária Eleonóra bátyja, György Vilmos porosz herceg, valamint édesanyjuk, Anna porosz hercegnő. János Zsigmond pozitívan viszonyult a svéd királyhoz, azonban ő egy szélütés következtében igen rossz egészségi állapotban volt, és nem volt sok ráhatása a napi ügyekre.
György Vilmos attól félt, a hercegnő svéd házassága konfliktust szülhet a szomszédos Lengyelországgal, amely ekkor Svédország egyik ellenségének számított, és amelynek Poroszország és Brandenburg ekkor vazallusai voltak. Emellett több lehetséges vő is jelentkezett Gusztáv Adolfon kívül Mária Eleonóra kezéért, többek között az ifjú Orániai Vilmos, Ulászló lengyel herceg (a későbbi IV. Ulászló), Adolf Frigyes mecklenburgi herceg, de még a későbbi I. Károly angol király is. Utóbbi felettébb tetszetős ajánlatnak tűnt György Vilmos számára, ezért a tárgyalások során felajánlotta Mária Eleonóra húgát, Krisztinát, mint szerencsésebb választást a svéd trónörökös számára.
Mária Eleonóra számára azonban Gusztáv Adolf volt a legszimpatikusabb, a svéd herceg pedig becsületkérdést csinált abból, hogy megszerezze magának a hercegnő kezét. Személyesen utazott el Berlinbe, hogy az ellenkező választófejedelemnét meggyőzze. Első látogatása során ez még nem sikerült, és nem is engedték neki a személyes találkozót Mária Eleonórával. A király ekkor több másik német udvarba is elutazott, látszólag házassági ajánlatokat helyezve kilátásba.
Berlinbe való visszatérésére valami megváltozott, és Anna választófejedelemné már készségesen együttműködött a svéd királlyal annak ellenére, hogy az időközben apja székét megörökölt György Vilmos továbbra is ellenezte a házasságot. Gusztáv Adolf boldogan tért vissza Svédországba, és hiába jelentette ki neki György Vilmos levélben, hogy a házasságot nem támogatja, a Hohenzollern-család hagyománya szerint az édesanya szava a végső a hercegnők kiházasításában. A fejedelemség területéről kilépve maga intézte a házassági tárgyalásokat, és elkísérte Mária Eleonórát esküvőjére is Stockholmba. A szertartás 1620. november 25-én volt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
