Középkori tanács az após-meny kapcsolathoz

2019. június 6. 08:24 Múlt-kor

Az egyik legnépszerűbb középkori dokumentumok példánya a Gesta Romanorum, azaz a rómaiak viselt dolgai című alkotás. Ez egy olyan XIV. századi novellagyűjtemény, amely a korabeli klérus keze által íródott, elsődleges célja volt, hogy a hívők számára erkölcsi útmutatást nyújtson tanulságos történetein keresztül.

Eredetileg a XIII. században keletkezett és csupán a következő századtól terjedt kézirat formájában, ám szerzője és keletkezési helye ismeretlen. Nyomtatott formában 1472-ben született meg, ekkor már angol, német és cseh nyelven is kiadásra került, majd a következő századtól, már a többi nemzet is saját anyanyelvén olvashatta.

Annak érdekében, hogy a közönség érdeklődését megnyerjék és fenntartsák, nem csupán merev, egyházi és vallási témákra korlátozódott, hanem az élet több területéről is merített a könyv alkotója, így az anekdotákban egyszerre kap helyet a halál, a bosszú, a szerelem vagy a bűnhődés.

A változatos témáknak köszönhetően kifejezetten széles körben terjedtek a történetek, amelyek között Az ifjú, ki kalózok fogságába esett, de apja nem akarta kiváltani című novella különösen nagy sikert aratott.

A beszámoló a címben is megjelenő kalózzal indul, aki elfog egy férfit, majd fogságba veti. A szerencsétlen fogoly levélben fordul apjához segítségért, abban reménykedve, hogy az kifizeti érte a váltságdíjat, de csalódnia kellett. Családjára ugyan nem támaszkodhatott, ám felbukkant fogvatartójának lánya, aki megszánta a férfit és gondolkodóba esett, miként szabadíthatná ki.

A lány nem látott más megoldást, mint kettejük frigyét, mivel a férfinak sem volt kifogása, így a fő probléma megoldódott. A pár a férfi apjához utazott, aki viszont nem fogadta el menyének a kalóz lányát, azonnal sorolni kezdte a két legfőbb érvet.

Az első érv szerint a nő megbízhatatlan, hiszen tudván, hogy apja a váltságdíj magas összegével gyarapodott volna, mégis megszöktette a férfit, tehát elárulta saját apját. A másik érvben az újdonsült após azt fejtegette, hogy a nő nem azért szabadította ki fiát, mert megsajnálta, hanem nemi vágyai vezérelték, melyeket a férfival kívánt kielégíteni, hiszen megegyeztek a házasságról.

A nő hallva a vádakat azonnal visszavágott. Az első érvre reagálva közölte, hogy az apját nem fosztotta meg semmilyen összegtől, hiszen az após eleve nem akart fizetni, ráadásul a kalóz maga gazdag, a férfi pedig szegény.

A második állítást szintén könnyen megcáfolta, mondván, hogy a szexuális vágyakozáshoz elengedhetetlen a partner külleme iránti vonzalom, ám ebben az esetben egy börtönben sínylődő férfi nem volt éppen vonzó jelenség és ereje teljében sem tündöklött. Egy összeroppant ember látványa inkább kelt szánalmat, mint vonzalmat. A történet természetesen vidám véggel zárult és a pár boldogan élte le életét.

Az emberi lélek, mint látszik a középkor óta mit sem változott, hiszen akkor és most is a pozitív kimenetelű befejezést kedvelte az olvasóközönség. A Gesta Romanum miként Európa-szerte terjedt, úgy Magyarországon is megjelent. Hazánkban szintén elérhető volt már a XV. századtól. Az 1474-ben született Sztárai-kódex volt ekkor a legkiemelkedőbb közvetítője.

Legteljesebb változata a XVII. századból, Haller János erdélyi főúrtól származik, aki fogarasi rabsága alatt végzett fordítói munkát. Egy 1508-as latin nyelvű szöveget használt, majd 1695-ben készült el teljes munkája, mely Kolozsvárott került nyomtatásba ugyanebben az évben. Címe a Hármas História lett ugyanis a Gesta Romanorum mellett helyet kapott két másik írás is, a Trója-regény és a Nagy Sándor-életrajz.