Közelgő halálukkal ijesztgették a gyerekeket egy 19. századi amerikai ábécéskönyvben

2017. szeptember 21. 08:37

Bármiből is tanultunk meg olvasni, valószínűleg egyikünknek sem volt olyan élménye, mint a protestáns gyerekeknek a kora újkorban és a 19. században, tekintve, hogy a magyar tankönyvek ritkán tárgyalták a kisdiákok közelgő halálát. Többek között ilyen mondatok kíséretében: „A halál ölelésétől egyetlen korosztály sem menekülhet/A kisgyerekek is meghalhatnak.”

Önmagában ebből a mondatból is látszik, hogy a New England-i ábécéskönyv címet viselő kiadvány kiválóan alkalmas volt a gyerekek megrémítésére (vagy egy más nézőpontból, az élet szépségeivel kapcsolatos rózsaszín köd eloszlatására, valamint a távoli halál okozta könnyelmű gondtalanság felszámolására). A kiadvány először 1680-ban jelent meg New Englandben, de Egyesül Államok-szerte nagy népszerűségre tett szert. Az ábécéskönyv elsődleges feladata a gyerekek bibliaolvasásra való felkészítése volt, mivel sok keresztény számára az Isten igéjének olvasására való képesség jelentette az írni-olvasni tudás elsődleges célját.

Bár a becslések eltérnek, a gyermekirodalom szakértője, David Cohen szerint 1680 és 1830 között 8 millió példányban nyomtatták ki a könyvet. Vagyis legalább 150 éven keresztül gyerekek millió (de legalábbis százezrei) tanulták ebből az ábécét.

Az alábbi oldalán például hat betűt tanulhattak meg az amerikai gyerekek, a T-től a Z-ig. Csak ezen az oldalon négy esetben esik szó a halandóságról, a halálnak két antropomorf ábrázolása is helyet kap, mint ahogy egy bibliai gyilkosság és egy koporsó is. Hogy a gyerekek nehogy megfeledkezzen haladóságukról, a T betű tanulásakor például megtudhatták, hogy „Az idő mindenkit felemészt/Legyen bár nagy vagy csenevész” (angolul: „Time cuts down all,/Both great and small”), az Y esetében pedig, hogy „Fiatalságod minél előrébb halad/A halál annál hamarabb elragad” (angolul: „Youth's forward lips/Death soonest nips”).

Az ábécéskönyvnek számos kiadása volt. Bár bizonyos részletek cserélődtek az idők folyamán, az alapokat tekintve nem történt változás. Az egyes betűkhöz tartozó szavakat képekkel is illusztrálták, a szavak előre haladva egyre több szótagot tartalmaztak, de voltak gyermekimák is, és a halál jelenléte is az állandóságot képviselte a kiadványokban.

Az X betűnél a Smithsonian által átnézett három kiadás (az 1808-as, az 1811-es és az 1813-as) mindegyikében szerepelt a „Nagy Xerxész is kimúlt, számunkra sincs kiút” (angolul: „Xerxes the great did die/And so must you and I”) szöveg. Van, amelyikben fél oldalt szenteltek az életről és a halálról való elmélkedésnek, amelyet egy lándzsát tartó csontvázzal illusztráltak (lásd a főképet), van, amelyikben a protestáns mártír John Rogers halálát részletezték, akit a katolikus I. (Véres) Mária angol királynő 1555-ben élve megégettetett, de egyes verziókban a katekizmusból is találhatók részletek.

Abban, hogy az ábécéskönyvben mindannyiunk elkerülhetetlen sorsa ekkora teret kapott, részben feltehetően a korabeli magas gyermekhalandóságnak volt betudható. Ne feledjük, a modern orvostudomány és az oltások megjelenése előtt járunk, amikor a szamárköhögés, a skarlát vagy a kanyaró gyakran halálhoz vezetett – utóbbi fertőző betegség esetében gondoljunk csak az elmaradt oltások miatt napjainkban Romániában pusztító járványra. Szerepet játszhatott ebben, hogy a halált akkoriban sokan nem tragédiának tartották, hanem a mennyországban való örök létezés kezdetének. Ez a halállal kapcsolatos attitűd megfigyelhető volt többek között a sírköveken is, amelyek közül sok az elhunyt lelkének halál utáni életét ünnepelte. 

Az elsődleges ok feltehetően az elsősorban a New England-i protestáns gyerekeknek írt könyv puritán valláserkölcsöt tükröző felfogásában keresendő. Az 1813-as kiadás szerint a gyerekek szívükben „ostobasággal telve” születnek, de kifejtették azt is, hogy már egy kisgyereknek is Istennek tetsző életvitelt kell folytatnia, hogy elkerülhesse az isteni büntetést. Amit mi már normális gyermeki viselkedésnek tartunk, az a korabeli puritánok számára a pokol előszobája volt, ami miatt a városon végigsöprő következő járvány képben megjelenő halál bizonyosan elragadta a kicsit. Az egyetlen kiút ebben a helyzetben az istenes élet volt. A „pokol rettenetes tüze” elkerülésének óhajtása így vált a korabeli protestáns gyermeknevelés sarokpontjává.