Követ tömtek a tízéves gyermek szájába, hogy ki ne keljen a sírból
2018. október 15. 08:37 Múlt-kor
Egy „vámpírsírt” fedeztek fel amerikai régészek a közép-olaszországi Lugnano mellett. A római kori temetkezési helyszín fontos bizonyíték, hogy az ókorban is alkalmazták a leginkább a középkorból és a kora újkorból ismeretes szokást, miszerint a gyanúsnak bizonyuló halottat valamilyen módon a föld alatt kell tartani, nehogy kimásszon onnan, adta hírül az Independent.
„Sohasem láttam még ilyet. Ez nagyon furcsa és rendkívül különös” – mondta a most feltárt sírról David Soren, az Arizonai Egyetem régésze, aki már évtizedek óta vezet ásatást Lugnano környékén. A szakemberek egy tízéves gyermek maradványait fedezték fel, akinek a szájába egy követ tömtek, feltehetőleg attól tartva, hogy különben felkel a sírjából, és az általa hordozott betegséget elterjeszti az élők között.
A „lugnanói vámpír” névre keresztelt gyermek ugyanis a csontjaiból vett minták elemzése alapján maláriás volt, amikor elhunyt. A tízéves fiatalember az úgynevezett „Gyermekek temetőjében” (La Necropoli dei Bambini) nyugodott, egy elhagyatott, első században épült római villa körül, ahol több tucatnyi fiatal maradványait tárták már fel a régészek. A sírkertben egyébként számos, boszorkányságra utaló bizonyítékra leltek már, mint például varangyos béka csontjai, hollókarom vagy bronzüst.
A „gyermekvámpír” az V. század közepén élhetett, amikor halálos maláriajárvány söpört végig Itália középső részein. A régészek úgy vélik, azért is találhattak ebben a temetőben szinte kizárólag csecsemő-, illetve igen fiatal gyermeki maradványokat, mert ők voltak a legkevésbé ellenállóak a betegséggel szemben.
A tízéves gyermek nemét nem tudták megállapítani a szakemberek, ám az bizonyos: ő a legrégebben élt gyermek, akit a helyszínre temettek el. A „gyermekvámpír” volt az öt közül az egyik, akit idén nyáron tártak fel az amerikaiak. Különlegesség, hogy tetőcserepek alatt nyugodott a kis test. „Mikor megláttuk a tetőcserepeket, arra gondoltunk, hogy újrahasznosították a sírt – ami e temetőben igen gyakori volt – és a sírhant két, egymás alatt fekvő elhunytat fog felfedni. Ám ennél jóval különlegesebb leletre bukkantunk” – magyarázta David Pickel stanfordi régész.
A gyermek tágra nyitott állkapcsai, valamint a fogai felületén lévő nyomok alapján egyértelmű, hogy a kő nem véletlenül került oda, hanem szándékosan lett odahelyezve. Ehhez hasonló temetkezési eljárásokat számos helyen találtak már a régészek Velencétől Lengyelországig, Bulgáriától az angliai Northamptonshire megyéig. Nem csupán kő vagy tégla szájba illesztésétől várták azt, hogy az elhunyt sohase keljen fel többé. Volt, hogy feldarabolták a megboldogult testét, lefejezték vagy fejjel lefelé temették el, olykor pedig keresztüldöfték a szívét, hogy a vámpírszerű lénynek hitt halott ne térhessen vissza az élők közé.
„Tudjuk jól, hogy a rómaiak mennyire aggódtak emiatt, és még az ehhez hasonló boszorkányságokat is képesek voltak megtenni, hogy megállítsák visszatérésében a gonoszt, amely hitük szerint egyértelműen a testben volt” – magyarázta Soren.
A tályogos fog, amely a malária egyik mellékhatása lehetett, szolgáltatta a bizonyítékot arra nézve, hogy a gyermek a járvány során hunyt el, csakúgy, mint számos társa a temetőben. (Bár a részletes vizsgálatok még hátra vannak.) Kicsit távolabb egy hároméves kislányt találtak, akinek karjai és lábai fölé tették a köveket, szintén abból az okból, hogy ne kelhessen ki a sírjából a halála után. „Ez egy nagyon is emberi dolog, hogy olykor kételkedtek, valóban elhunyt-e a halott” – tette hozzá a kutató. Maga a vámpírmítosz is a paraszti rétegek megmagyarázhatatlan jelenségekkel szembeni félelmének köszönhetően született meg. „Minden sír és minden sírhant jelentőséggel bír, ugyanis ablakot nyit számunkra, hogy megértsük az ősi elmét” – tette hozzá.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
