Különös trák kori temetőt tárnak fel Dobrudzsában
2014. november 11. 08:54
A napokban fejezték be lengyel régészek a hatodik ásatási szezont a délkelet-romániai Teliţa-Celic Dere-i lelőhelyen, ahol egy trák kori temetőt és települést tárnak fel.
"Stratégiai jelentőségű, a kereskedelmi kapcsolatokat tekintve fontos település volt. Nem messze innen volt egy gázló, az utolsó olyan átjáró, amely az alsó-Dunához vezetett. Távolabbra, keleti irányban kezdődik a delta, ahol az átkelés már nem lehetséges" - mondta el Tomasz Bochnak, a Rzeszów-i Egyetem Régészeti Tanszékének munkatársa.
A kutató szerint a területet már Hérodotosz görög történetíró is említi, amikor arról ír, hogy Dareiosz perzsa király i.e. 512-ben, a szkíták elleni hadjáratakor hadseregét a Boszporuszon és a Duna alsó szakaszán keresztül vezette. A trák kori sírhalmok sírmellékleteinek vizsgálatából szakértők arra következtettek, hogy a település évszázadokon át egyfajta kulturális olvasztótégely volt, ahol a szkíta és a görög hatás is jól megfigyelhető.
"Nem tudjuk pontosan, hogy kik temetkeztek itt" - húzta alá Bochnak. "A Balkán-félsziget középső és déli részén trákok éltek az első évezredben, akikkel a görögök, majd később a rómaiak is sűrűn érintkeztek" - tette hozzá. A Teliţa-Celic Dere-i lelőhely a történelmi Dobrudzsában terül el, amelyet az ókorban Scythia Minornak (Kis-Szkítia) neveztek.
A trákok - akiket erőskezű, aranyban gazdag, harcos arisztokrácia irányított - szállásterülete a mai Románia és Bulgária bizonyos részeire, Görögország északi és Törökország európai vidékeire terjedt ki. A görög és a római civilizációk peremén éltek, gyakran keveredve, vagy összetűzésbe kerülve a fejlettebb kultúrákkal, egészen addig, amíg i.sz. 45 körül be nem olvadtak a Római Birodalomba.
"Úgy véljük, hogy Teliţa-Celic Dere az egyik legfontosabb lelőhely Dobrudzsában" - mondta Bochnak. A kutatókat meglepte, hogy az egyik sírhalom két temetkezést rejtett: egy fiatal fiúét, akinek koponyáján trepanációt (koponyalékelés) hajtottak végre, majd maradványait elhamvasztották, illetve egy másik elhunytét, akinek csak a lábcsontjait találták meg.
"Testének többi részét eltávolították, de nem a sírrablók, ez a temetkezési rítus része volt. A halomban volt egy rövid, a szkítákra jellemző kard és tucatnyi nyílhegy. Valószínűleg a temetkezés után a sírt felnyitották és az elhuny csontjait máshova vitték" - fejtegeti a kutató. A régészek idén egy üres sírt is találtak, becslésük szerint a temetőben minden harmadik sír kenotáfium (görögül kenotáfion), azaz szimbolikus sír vagy álsír, olyan síremlék, amelybe nem temettek senkit.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
