Különös hagyományok szerint élt az ősi azték társadalom
2024. december 6. 09:05 Múlt-kor
Kereskedő kémek
Az Azték Birodalomban a közrendűek osztályába tartozó kereskedők esetében két csoportot különíthetünk el: a mindennapi használati tárgyakkal foglalkozó, helyi piacokon mozgó tlanecuilók, valamint az általában luxuscikkekkel seftelő, elsősorban külkereskedelmi tevékenységet folytató pochtecák, akik bónusz feladatként sok esetben az azték uralkodónak is kémkedtek.
A pochtecák idegen területekre történő utazás előtti éjjelen előbb késsel felvágták a nyelvüket és a fülüket, majd lefejeztek és tűzbe dobtak egy fürjet.
A higiéniára nem sokat adtak: amíg nem tértek vissza Tenochtitlánba, nem mostak hajat, és nem is vágtak belőle. Mindezt persze az istenek kegyeinek megnyerése érdekében.
Részlet az ún. Fejérváry-Mayer kódex nevű prehispán azték kézirat egy paneljéből, amely egy kezében legyezőt tartó, kézál madarakat szállító azték kereskedőt ábrázol
A pochtecákra kétféle veszély is leselkedett: amellett, hogy kirabolhatták őket, a kereskedelmi partnerek sem mindig fogadták szívesen a tenochtitláni uralkodót nyilvánvalóan értékes információkkal ellátó látogatókat.
Képzett harcosként azonban többnyire állták a sarat, ráadásul előfordult, hogy a király testőrt is adott melléjük.
Mivel a pochtecák nem voltak az uralkodó osztály tagjai, gazdagságukat titkolni kellett, így éjszaka, titokban tértek vissza az útjaikról. Miután elrejtették a szállítmányt, megtisztálkodtak.
A szolgák ennél a pontnál már kezdhettek rettegni, következett ugyanis az orosz rulett: egyiküket feláldozták. Ezután beszámoltak a királynak kalandjaikról, majd következhetett a munkájuk legkedvesebb része: az áru értékesítése. Bár sokan gazdagodtak meg közülük, nemesi címet ennek révén nem nyerhettek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
