Különleges játékokkal múlatták az időt az Újvilág őslakosai a spanyol hódítás előtt
2022. február 9. 14:13 Múlt-kor
A patolli és a babszemek
A patolli talán az egyik legismertebb azték játék szerte a világon, még számítógépes változatok is születtek belőle. Diego Durán, domonkos szerzetes volt az első, aki beszámolt róla, de valószínűleg az aztékok előtt is játszották már a prekolumbián Közép-Amerikában.
A játék különböző fajtáit játszották már Teotihuacánban, Chichen Itzában a toltékok közt, de a zapotékok és a maják körében is elterjedt.
A patolli táblája két, elnyújtott oválisból állt, amelyek középen X alakban keresztezték egymást, és amelyeket különböző mezőkre osztottak fel. Az aztékoknál a játékosok felajánlottak bizonyos értékeket, mielőtt a játék elkezdődött, és a győztes ezeket is megnyerte a játék végén.
Azok, akik nem vettek részt, egyszerűen fogadhattak arra, hogy ki nyeri meg a játékot. Általában babokat használtak arra, hogy a mai táblajátékokban lévő bábokat helyettesítsék, de néha kukoricát, vagy drágaköveket hasznosítottak erre a célra.
A dobásokat fekete színű babokkal végezték, de tudomásunk van arról, hogy már számozott kockákat is használtak. A babok egyik oldalát megjelölték, és öt vagy hat darabot használtak belőlük, a játékos pedig annyit léphetett, amennyi a dobás után a jelöletlen oldalára esett babok száma volt.
A pálya 52 mezőből állt, de voltak speciális mezői is. Minden játékosnak volt egy startvonalnak tekinthető mezője, ahonnan indult, és egy cél, ahová érkezett. Ha a játékos az egymást keresztező pálya csúcsain lévő mezőkbe lépett, akkor dobhatott még egyszer.
Ha azonban a pályán található, háromszög alakú mezők valamelyikébe tévedt, akkor egy, a tulajdonában álló tárgyat, át kellett adnia az ellenfelének. Csak az nyerhetett, aki valamennyi bábuját pontos dobással léptette be a célba. Aki „túldobta” a szükséges számot, nem mozdulhatott meg.