Különleges fotók pihenő brit katonákról, akik később a Somme-nál ontották vérüket
2016. augusztus 24. 10:08
Mészárlás előtt egy kis pihenés. A most következő képeken szereplő katonák a fényképek készültekor még csak nem is sejthették, mi vár rájuk: az első világháború egyik legvéresebb és egyesek szerint legértelmetlenebb csatája a Somme folyó mentén. A fotókon borotválkozó, fűben piknikező, fürdőző, békésen pihenő vagy éppen a lövészárokban pózoló britek láthatók, fejük felett egy-egy szó jelöli jövendő sorsukat: elhunyt, megsebesült vagy eltűnt.
„Rettenetes szag terjengett (…) A rothadt hús szaga (…) Mindenütt holttestek hevertek. Sohasem felejtem el” – emlékezett vissza Joe Hayles brit tizedes a somme-i csata borzalmaira. Sir Douglas Haig, a Brit Expedíciós Hadsereg főparancsnoka 1916. november 18-án állította le a Somme folyónál júliusban megindított antant-offenzívát. Bár a szövetséges haderő mindössze 11 km-es mélységben nyomult be a német védelembe, a veszteségek óriásiak voltak: a briteké 420 ezer, a franciáké 200 ezer, a németeké pedig mintegy félmillió főre tehető. Naponta 893 brit katona vesztette életét.
A somme-i támadás elsődleges célja a Verdunt védő francia hadsereg tehermentesítése volt. A tüzérségi előkészítés után július 1-jén reggel fél nyolckor indult meg a gyalogsági támadás. (Ez alatt az egy hét alatt majdnem kétmillió lövedéket zúdítottak az ellenséges lövészárkokra – vajmi kevés eredménnyel.) A brit hadsereg gerincét a toborzást elrendelő hadügyminiszterről Kitchener hadseregnek elnevezett lelkes, de amatőr önkéntes, valamint tapasztalatlan újonc haderő adta. A lassan előrenyomuló brit katonák rendre fennakadtak a széles szögesdrót akadályokon, és felmorzsolódtak a géppuskatűzben. A katonák felkészületlensége és a kommunikációs nehézségek katasztrófához vezettek. Első nap közel 20 ezer brit katona vesztette életét, 38 ezren pedig megsebesültek, vagy eltűntek. 1916. július 1-jét mindmáig a brit hadtörténet legnagyobb tragédiájaként tartják számon.
A csata azonban folytatódott. A várt gyors áttörés helyett állóháború alakult ki, a három és fél hónapon át tartó hadművelet során az antant erői több mint 90 kisebb támadással próbálták meg áttörni a németek vonalát. A brit hadsereg szeptember 15-én a somme-i offenzíva során vetett be a történelemben először tankokat, amelyeket ekkor még az ellenséges gépfegyverállások leküzdésére használtak. A bevetésre váró 49 harckocsiból végül a meghibásodások következtében csak 32 indult támadásba. Bár a csatamezőn is akadtak technikai problémák, az ellenséges állásokat elérő tankok sokkolták a németeket.
A csatának nem volt győztese, a szövetségeseknek az offenzíva tetőpontján is alig tíz kilométert sikerült előrenyomulniuk. A hadműveletek egyetlen sikere a Verdunre nehezedő nyomás enyhítése volt. A csatáról megoszlik a szakértők véleménye. Sokan értelmetlen vérfürdőnek tekintik a több mint 4 hónapos küzdelmet, Douglas Haiget pedig csak „somme-i mészárosként” emlegetik, mások azonban úgy vélik, az offenzíva tanulságai nélkül az antant nem nyerte volna meg a háborút.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
