II. András uralkodása a magyar történelem egyik bonyolult, ugyanakkor alapvető jelentőségű korszaka. A zavaros körülmények között trónra került uralkodó kétségkívül a hagyomány szerint 1222 április 24-én, Szent György napján kiadott okleveléről, az Aranybulláról vált ismertté.

A magyar történelem egyik leghíresebb merényletkísérletét 1330 tavaszán Zách Felicián követte el I. Károly királyunk és családja ellen. A magyar uralkodó lehet, hogy bele sem gondolt abba, hogy a Szent György Lovagrend megalapításával megmentette saját magát és családját.

„Ezután öccse, Béla uralkodott: üldözte a lopókat és a latrokat, és ő vezette be a kérelmezésnek azt a rendjét, ahogyan a római és a császári udvarban van. Január 13-án, vasárnap koronázták meg. Huszonhárom évig, egy hónapig és tizenkilenc napig uralkodott. Elaludt az Úrban ugyanennek 1196-ik esztendejében, május elsején, keddi napon.”