Koponya nélkül temették el a több ezer éves sírokban talált halottakat
2015. október 19. 18:35
Szokatlan sírokat fedeztek fel amerikai kutatók egy Kaliforniában megtalált háromezer éves falu feltárása közben. Többeket a koponyájuk nélkül temettek el, számos emberi maradványt viszont teljesen ép állapotban, egy, a sírban elhelyezett plusz koponyával együtt találtak meg a régészek. Két levágott koponyára sima, fényesre csiszolt tálakká alakítva találtak rá a kutatók. A szakértők szerint a sírokban eltemetett emberek nem erőszak vagy háború áldozatai lettek. A kutatók a maradványok elemzését követően úgy vélik, a falu lakói őseik emlékének adózhattak ily módon, és még az sem kizárt, hogy a család halál utáni újraegyesítésének szándékáról lehet szó. Dr. Jelmer Eerkens, a Kaliforniai Egyetem antropológusa elmondta, hogy míg manapság az emberek szeretteik hamvait és a róluk készült fényképeket őrzik maguknál, egyes társadalmakban azonban az ősök csontjait teszik el a hozzátartozók.
A falura 2002-ben Brentwood mellett, Oaklandtől mintegy 70 kilométerre, a Marsh Creek néven ismert kis pataknál bukkantak rá. Az ásatások alatt a kutatók tűzrakóhelyek és különböző eszközök mellett több mint 500 emberi sírt is találtak. A helyszínen talált tárgyak közül néhányat több mint 7000 évvel ezelőttre datáltak, a temetkezési helyek közül azonban több mint 130 azonban 3000 és 4000 évvel ezelőtt keletkezett. A lelőhely kiváló betekintést nyújt a kaliforniai vadászó-gyűjtögető életmódot folytató, kis településeken élő, többek között magvakkal és halakkal táplálkozó közösségek életébe.
A feltárási terület legizgalmasabb felfedezését azonban kétségkívül a különös temetkezési helyek jelentik. Hét sír esetében az emberi maradványokhoz nem tartozott koponya. A sírok két esetben férfiakhoz, két esetben nőkhöz, három esetben pedig azonosítatlan nemű személyekhez tartoztak. Nyolc sírban viszont (négy férfi, két nő, és három azonosítatlan nemű személy maradványaival) a teljes csontvázak mellett még egy-egy plusz koponyát is találtak a kutatók. Két, harmincas évei végén-negyvenes évei elején járó férfi mellett emellett kifényesített, sima felületű koponyákból faragott tálakat is találtak. Az egyik ilyen, vörösre festett tárgy egy kamasz koponyájából készült. A kutatók előtt egyelőre nem világos, hogy a tárgyak milyen célt szolgáltak.
Eerkens elmondta, hogy viszonylag ritka, hogy a régészek koponya nélküli sírokat találnak Kaliforniában, de nem számít teljesen egyedinek, és arra is akad példa, hogy egy sírból bizonyos végtagok hiányoznak. Mivel a hagyományos társadalmakban nem volt ritka, hogy a betolakodók elrettentésének szándékával kitűzték egy korábbi háborúban megskalpolt személy fejét, a kutatók kezdetben úgy gondolták, hogy a Marsh Creeknél megtalált koponyák az erőszakkal és a háborúval hozhatók összefüggésbe. Ez azt jelentette volna, hogy ezek a személyek a lelőhelytől távol található vidékekről származtak.
A kutatók ezért stroncium- valamint nitrogénizotópos vizsgálatoknak vetették alá több mint 200 személy maradványait, hogy ennek segítségével megállapítsák, hol születtek és nőttek fel, valamint hogyan táplálkoztak. A szakértők a fej nélkül, valamint egy plusz koponyával eltemetettek körében ugyanolyan stronciumizotóp-értékeket mértek, mint szokványos körülmények között végső nyugalomra helyezett társaik esetében. Kiderült tehát, hogy nem kívülállókról van szó, és mivel a kutatók ehhez hozzátették, hogy a sírok általános jellemzői és állapota (nem csak férfiakat találtak, és a csontokon sincsenek sérülések) sem utalnak erőszakra, kizárható, hogy a sírban fekvő személyeket még életükben lefejezték volna. Eerkens kifejtette, hogy ez esetben sokkal inkább az ősök iránti tisztelet megnyilvánulásáról lehet szó. Mint elmondta, nem volt ritka, hogy az kaliforniai őslakosok az elődök csontjaiból tárgyakat – furulyákat, sípokat, vagy, mint ez esetben, tálakat – faragtak. A tárgyak feltehetően a halottakra való emlékezés rítusaihoz kötődtek. Sokakat csontjaiból faragott emlékekkel együtt temettek el.
Két, plusz koponyával eltemetett ember (egy nő és egy férfi) esetében a nitrogénizotóp-vizsgálatok azt mutatják, hogy mindkét személy esetében 12 és 21 hónapos koruk között csökkentek radikálisan a nitrogénértékek, ami azt jelenti, hogy hirtelen elválasztották őket az anyjuktól – korábban, mint bárki mást a lelőhelyen. A kutatók ebből arra következtettek, hogy összefüggés lehet az anyától való elválasztás és a plusz koponyával való eltemetés között. Az egyik elmélet szerint anyjuk még a szoptatás időszaka alatt meghalt, ezért örökbe fogadták őket, és az extra koponyát a gyermekek szüleikkel való családegyesítése miatt temették melléjük. Eerkens szerint problémát jelenthetett, hogy a biológiai, vagy az örökbe fogadó szülők temetkezési helyénél hantolják-e el őket. Erre jelenthetett megoldást a plusz koponyával történő végső nyugalomra helyezés, ez azonban egyelőre puszta feltételezés, amelyet DNS-vizsgálatokkal alá lehet majd támasztani – mondta el Eerkens.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
