Múlt-kor.hu

Könyörtelen rabszolgaságpárti gerillából vált népi hőssé Jesse James

Könyörtelen rabszolgaságpárti gerillából vált népi hőssé Jesse James

2019. július 16. 17:37 Múlt-kor

Jesse James neve azoknak is ismerősen csenghet, akik érdeklődésének nem az amerikai vadnyugat a fő területe. A bank-, vonat- és postakocsi-rabló bandát vezető férfi, aki éveken át el tudta kerülni a törvény kezére kerülést a fejére tűzött busás vérdíj ellenére, és akit végül saját társai árultak el, szinte Robin Hood-i legendává vált az amerikai folklórban. A valóság azonban ennél sokkal sötétebb: a rabszolgatartó családból származó James törvényen kívüli pályáját az amerikai polgárháború nyugati peremén folyó kegyetlen gerillaharc indította el, az ártatlanok ezreinek halálával járó értelmetlen mészárlásokból már kamaszkorától tevékenyen kivette részét.

A polgárháború szélén

Jesse Woodson James 1847. szeptember 5-én született Missouri államban. E kor és környezet Mark Twain regényeiből lehet ismerős, a James család azonban egészen másfajta életet folytatott, mint Huckleberry Finn és Tom Sawyer.

James apja, Robert Kentuckyból származó, rabszolgatartó baptista hitszónok volt, aki folyamatosan a gyors és könnyű meggazdagodás lehetőségét kereste. Miután kentuckyi kenderültetvénye nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, Robert James Missouriba költözött, hogy gyapottermesztéssel próbálkozzon.

100 holdján hat rabszolgát dolgoztatva sem sikerült rövid úton milliomossá válnia, így Kalifornia felé vette az irányt, ahol éppen történelmi jelentőségű aranyláz tombolt. 1850-ben itt is hunyt el, özvegye, Zerelda pedig az ötéves Frankkel és a hároméves Jesse-vel visszaköltözött a missouri családi birtokra, ahol hamarosan újból férjhez ment.

Az elkövetkező évtizedben a James-tanyán viszonylag csendes volt az élet, a csend azonban korántsem jelentett békét. Az 1850-es években Missouri az amerikai polgárháborúhoz vezető folyamatok sűrűjében találta magát, a James család pedig megtapasztalta azt, amit az ország többi része csak évekkel később.

A feszültséget elsősorban az 1854-es Kansas-Nebraska törvény szította fel. E törvény lehetővé tette, hogy a névadó két államaspiráns territórium az Unióba lépése előtt eldöntse, rabszolgatartó állam kíván-e lenni. Nebraskában erre nem volt politikai igény, Kansasban azonban rendkívül kiélezett volt a két oldal ellentéte. A szomszédos Missouri lakói abban voltak érdekeltek, hogy jövendőbeli szomszédjuk az ő államukhoz hasonlóan elismerje a rabszolgatartáshoz való jogot, ellenkező esetben ugyanis várható volt rabszolgáik tömeges szökése az új, szabad államba.

Jesse James még Missourin belül is az egyik leginkább rabszolgaságpárti megyében nőtt fel, és mivel maguk is tartottak rabszolgákat, a James család szimpátiája egyértelműen az ezt elősegíteni szándékozó gerillaszervezetek oldalán volt.

Az úgynevezett „vérző Kansas” időszak több mint egy évtizedet ölelt fel (1854-1865, részben a polgárháborúval párhuzamosan), amikor a rabszolgatartást támogatók és ellenzők Missouri és Kansas határvidékén portyáztak egymás területein, és számtalan kegyetlen atrocitást követtek el.

A milíciák nem válogattak az eszközökben: a polgárháború során egyre inkább durvult a helyzet, a mészárlások, lincselések és skalpolások a mindennapok részeivé váltak. A konfliktus hamar elérte közvetlenül is a családot.

1863-ban Jesse James mostohaapját, Reuben Samuelt északi reguláris csapatok elfogták és megkínozták, a „bushwhacker” („bokorzörgető”) néven ismert Konföderáció-párti gerillák hollétéről követeltek információt.

A katonák kötelet hurkoltak a férfi nyakára, és egy faágra húzták fel egészen addig, míg eszméletét nem vesztette. Egyes beszámolók szerint magát Jesse-t is megkínozták: kikötözték és megkorbácsolták. A 16 éves fiú eddig semmilyen formában nem vett részt a körülötte zajló harcokban, innentől azonban egyértelmű volt, melyik oldalon áll.

Konföderációs gerilla

James addig talán túl fiatalnak is számított ahhoz, hogy az irreguláris csapatokkal portyára induljon, de az erőszak személyes élménye azonnal a gerillák közé hajtotta. A James-tanya elleni támadás évében az idősebb fiú, Frank James belépett egy szabadcsapatba, amely aztán a kansasi Lawrence városába lovagolva lemészárolt 200 polgári lakost.

Ugyanehhez a csoporthoz csatlakozott 1864-ben Jesse is. A bandát egy bizonyos „Véres Bill” Anderson vezette, az első portyájuk, amelyen az ifjabbik James-fivér is részt vett, a kansasi Centralia városát érte. A diverzánsok itt is fegyvertelen civileket öltek, akiknek skalpjait is összegyűjtötték.

Ezt követően egy sebesült és leszerelt északi katonákat szállító karavánra támadtak, és legalább száz embert megöltek. Jesse és Frank James voltak azok, akik a menekülni próbálók után lovagoltak, és még a magukat megadni próbálókat is lelőtték, köztük a menetet vezető őrnagyot is.

A háború végén Missouri katonai megszállás és statárium alá került. Lincoln elnök 1863-as, a déli rabszolgákat felszabadító rendelete a háború során hivatalosan semleges Missourira nem vonatkozott, így itt csak 1866-ban vetett véget a rabszolgatartásnak az országos érvényű 13. és 14. alkotmány-kiegészítés, valamint az állam új alkotmánya.

A rabszolgák eltűnésével a James család vagyonának nagy része is odaveszett, a fiúk pedig a bűnözés felé fordultak. A háború alatt Jesse James-t lövés érte a mellkasán, felépülése idején unokatestvére, Zerelda Mimms (aki nagynénjéről, Jesse édesanyjáról kapta nevét) viselte gondját. A kilenc évig tartó udvarlásból 1874-ben házasság lett.

Felépülése után James és társai első akciója börtönben lévő bajtársaik kiszabadítása volt, köztük Archie Clementé, aki a banda új vezére lett. Clement halála után Jesse James vette át az irányítást, és vakmerő bankrablások sokaságába kezdett. A missouri Richmondban egy ilyen rablásuk során a város polgármesterét is megölték.

Az elkövetkező években többnyire kisebb bankrablásokból tartotta fenn magát a James-banda, amelynek tagjai közül azonban egyre többen vesztek oda lövöldözésekben, kerültek a hatóságok kezére, vagy lettek lincselés áldozatai.

Ekkoriban számos hasonló gerilla-bandita csoport tevékenykedett a térségben, így a James-bandára nem irányult különösebb figyelem – egészen 1869 decemberéig, amikor Jesse James megölt egy banki alkalmazottat, mert a korábbi bandavezér, „Véres Bill” haláláért felelős uniós tisztnek nézte.

Ezt követően nagyszabású hajtóvadászat indult a James-banda kézre kerítésére, Jesse és Frank azonban mindig kicsúsztak a hatóságok kezei közül, így hamar legendás alakokká váltak.

Könyörtelen rabszolgaságpárti gerillából vált népi hőssé Jesse James

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. ősz különszám: 101 kép rólunk

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra