Klimt múzsája megelőzte korát
2015. július 17. 08:32
Bár lehet, hogy nem jut mindenkinek eszébe egyből a festő neve, mint Van Gogh vagy Monet képei esetében, Gustav Klimt alkotásait mindenki ismeri. Az osztrák művészt a japán festészet hagyományaira építő, aranyozott, vibráló, már-már pszichedelikus hatást keltő, nőket ábrázoló portréi kora egyik legismertebb festőjévé tették. Munkáit manapság millió dolláros összegekért lehet megvásárolni az aukciós házakban. A rajtuk szereplő csodálatos ruhaköltemények azonban nem Klimt fantáziájának szüleményei, mint ahogyan portréinak alanyai sem kitalált személyek voltak.
A ruhákat egy rég elfeledett hölgy, bizonyos Emilie Flöge tervezte. Flöge a századforduló környékén varrónőként kezdte pályafutását a nővére bécsi ruhakészítő iskolájában. Miután a nővérek 1899-en megnyertek egy ruhatervező versenyt, azzal bízták meg őket, hogy álmodjanak meg egy ruhadarabot egy rangos kiállításra. A testvérek sikeres üzletasszonyok lettek, és Bécs egyik legforgalmasabb pontján megnyitották Schwester Flöge (Flöge nővérek) nevű haute couture-ruhák tervezésére specializálódott szalonjukat.
Emilie-t azonban nem elégítették ki a konzervatív bécsi közönségnek tervezett ruhadarabok. A munkaidőn túl olyan formabontó ruhakülönlegességeket alkotott, amelyeket az osztrák főváros lakosainak többsége valószínűleg sohasem hordott volna. Bár az extravagáns készítményeket kevesen értették, Gustav Klimt érdeklődését felkeltették. Amikor először találkoztak, Emilie még csak 18 éves volt. Húga, Helene Gustav testvéréhez, Ernst Klimthez ment hozzá, a férfi azonban egy évvel az esküvő után meghalt. Gustav testvére özvegyének pártfogója lett, és gyakori vendégnek számított Emilie családjának Attersee-tónál található nyaralójában.
Emilie és Gustav hamar közel kerültek egymáshoz. Egyes feltételezések szerint a divattervező és a festő egy párt alkotott, és Klimt ikonikus, A csók című munkája valójában kettejüket ábrázolja. Bármi is az igazság, tény, hogy elválaszthatatlan társak lettek. Emilie tagja lett Klimt ismerősi körének, a férfi barátai pedig gyakran a ruhatervező klienseivé váltak.
Ahogyan Klimt művészetében is megjelent a megszokott művészeti formanyelvek kereteinek szétfeszítésére irányuló törekvés, úgy Emilie is arra vágyott, hogy valami igazán forradalmit alkosson. A ruhatervező védjegyei a vállakról lazán lelógó, széles ujjú, fűző nélküli viselésre tervezett ruhák voltak. Stílusára ugyanúgy hatottak a feminista mozgalmak kényelmesebb női viselet elterjedését propagáló szólamai, mind Klimt bohém világa.
Emilie azonban csak nagony nehezen tudta értékesíteni a századfordulós Bécsben túl forradalminak számító, korát jóval megelőző avantgárd ruhakölteményeit. Bár manapság egy divattervezőnek már hatalmas reklámértéket jelentene, ha az általa kitalált ruhadarabot egy Klimt-portré alanya viselné (ennek alátámasztására csak egy adat: Klimt Adele Bloch-Bauer I című, a Hölgy aranyban néven is ismert 1907-ban festett portréja 2006-ban New Yorkban 135 millió dolláros rekordáron kelt el), Emilie Flöge nem érhette meg, hogy csodálatos ruhakülönlegességei elismerésben részesüljenek. Napjainkban azonban már Klimt barátnőjének ruhái ihlette kreációk egyre többször bukkannak fel a kifutókon.
Klimt mindössze 56 éves volt, amikor 1918-ban agyvérzésben meghalt. Utolsó szavai állítólag ezek voltak: „Kerítsétek elő Emilie-t.” Bár Emilie a festő vagyonának felét örökölte, alkotókedve ezután már nem volt a régi. Miután a náci Németország megszállta Ausztriát, Emilie kuncsaftjai jelentős részét elveszítette, és végül szalonja bezárására kényszerült. Ezután otthona felső emeletén dolgozott, ám az épületet a háború végén egy tűzvész – az általa tervezett ruhakollekciókkal, és a Klimttől kapott értékes tárgyakkal együtt – elpusztította.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
