Múlt-kor.hu

Kivonulása után cserben hagyta Amerika a háború sújtotta Vietnámot 

Kivonulása után cserben hagyta Amerika a háború sújtotta Vietnámot 

2021. április 30. 20:47 Múlt-kor

„Az Egyesült Államok nem tartotta meg az ígéretét. Ez embertelen, megbízhatatlan, felelőtlen” – mondta elkeseredetten másfél órás leköszönő beszédében Nguyễn Văn Thiệu, Dél-Vietnám elnöke. Thiệu nem véletlenül volt csalódott: az amerikai fegyveres erők segítsége nélkül a dél-vietnámi haderő képtelen volt ellenállni az észak-vietnámi csapatoknak. Pár nappal Thiệu keserű búcsúját követően, 1975. április 30-án elesett a déliek fővárosa, Saigon is, így a vietnámi háború gyakorlatilag véget ért.

Amerika 1962-től – ekkor még elitalakulatai révén, és leginkább tanácsadói státuszban – már jelen volt Dél-Vietnámban. Kennedy elnök még 1963 szeptemberében is azt nyilatkozta, hogy a dél-vietnámi konfliktust a helyieknek kell megoldaniuk: „Kimondjuk: ez az ő háborújuk. Ők azok, akiknek győzniük vagy veszíteniük kell. Segíthetjük őket, felszereléseket adhatunk nekik, küldhetünk oda embereket, tanácsadókat, de nekik – a vietnámi embereknek – kell megnyerni a kommunisták elleni háborút”.

Ennek ellenére az amerikai jelenlét egyre nyilvánvalóbb formát öltött, és Lyndon B. Johnson elnöksége alatt egyre több amerikai katona érkezett Dél-Vietnámba. Létszámuk 1965 végére elérte a 185 ezer főt, amely 1968-ra már több mint félmillióra nőtt. Mindhiába, mert a gerilla-hadviselés ellen nem volt ellenszer a dzsungelben.

A Nemzeti Front Dél-Vietnám Felszabadításáért, közkeletű nevén Vietkong és a kommunista észak-vietnámi haderő katonái csak nagyon ritka esetekben bocsátkoztak nyílt ütközetekbe az amerikaiakkal és a velük szövetséges dél-vietnámiakkal. A Vietkong rendszerint lesből támadott a járőröző amerikaiakra, és gyors harcérintkezés után harcosai szó szerint felszívódtak a dzsungelben kiépített földalatti kazamatarendszereikben. A gerillák előszeretettel tizedelték az idegeneket különféle rejtett bombák és csapdák felállításával is.

Gyakran egészen kezdetleges, de rendkívül gyakorlatias módszereket is alkalmaztak. Gödröket ástak, amelynek aljára kihegyezett bambusztüskéket helyeztek. A gödröt azután befedték, így a járőröző katonák már csak azt vették észre, hogy a gödör alján fekszenek. Ez a találkozás jobb esetben „csak” lábsérüléssel járt. Ilyen körülmények között, a „láthatatlan” ellenséggel folytatott küzdelemben a harci morált sem volt könnyű fenntartani. Az amerikaiak frusztráltságukat a helyi földművelő lakosságon vezették le, az egyik hírhedt esemény az 1968-as Mỹ Lai-i mészárlás volt, ahol megközelítőleg 500 civilt, nagyobbrészt nőket és gyermekeket mészároltak le. A besorozott katonák 30 százaléka drogokkal élte túl vietnámi szolgálati idejét.

Az amerikai áldozatok száma nőttön-nőtt, a döntő ütközetek pedig egyre késtek. Amerikában megerősödtek a háborúellenes diák- és baloldali mozgalmak. Richard Nixon amerikai elnök a háború vietnámizálása mellett döntött, azaz fokozatos csapatkivonást rendelt el, mely 1969 nyarán vette kezdetét. Világossá vált, hogy a szárazföldi hadműveleteket egy idő után a dél-vietnámi haderőnek egyedül kell megoldania. Nixon azonban nem elégedett meg ennyivel, nyomást gyakorolt Nguyễn Văn Thiệu elnökre is és béketárgyalásokat kezdeményezett, amelynek az eredménye az 1973. január 27-én Párizsban aláírt békeszerződés lett. Észak- és Dél-Vietnám területén azonnali tűzszünet lépett életbe és a szerződés értelmében az amerikai haderőnek 60 napon belül el kellett hagynia Dél-Vietnám területét.

Thiệut azonban az amerikaiak nem hagyták magára, mivel 2 milliárd dollár értékű hadianyagot szállítottak a délieknek és megígérték, hogy amennyiben Észak-Vietnám megsérti a megállapodást, Amerika újra beindítja a háborús „gőzhengert”. Ez nem következett be, mert az ígéretadó Nixon elnök belebukott a Watergate-botrányba és 1974 augusztusában lemondott. Az utód, Gerald Ford pedig semmilyen módon nem akarta felmelegíteni a háborút Vietnámban.

A békeszerződést egyébként egyik fél sem tartotta be, a harcok hamarosan kiújultak. A dél-vietnámiak nem tudták kihasználni az amerikai tőkeinjekciókat, a pénz nagy része a korrupt politikusok zsebében landolt, ráadásul az 1973-as olajválság miatt az üzemanyag-ellátás is akadozott, így a korszerű amerikai tankok és helikopterek nagy része is használaton kívül maradt. Az észak-vietnámi haderő 1975 januárjában döntött a déli területek lerohanásáról. Két évre terveztek, de a teljesen demoralizált dél-vietnámi hadsereg pár hónap alatt összeomlott. 1975. április 30-án az utolsó bástya, Saigon is elesett.

A háború véget ért, mérlege amerikai részről 58 ezer halott, 153 ezer sebesült, 150 milliárd dollárnyi hadikiadás volt, és egy új, a délkelet-ázsiai térségben Amerikával ellenséges állam, a Vietnámi Szocialista Köztársaság létrejötte lett. A vietnámi katonai és civil áldozatok számát több millióra teszik, az anyagi kár pedig felmérhetetlen volt.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Kivonulása után cserben hagyta Amerika a háború sújtotta Vietnámot 

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2021. tavasz különszám: 18 festmény, amit imádunk

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra