Kivágták, majd egy kővel helyettesítették az arccal lefelé eltemetett férfi nyelvét

2017. január 25. 12:20

A férfit arccal lefelé temették el, a régészek szerint talán azért, hogy feltámadva ne veszélyeztethesse a még élő embereket – olvasható a The Guardian cikkében. A Nene folyó melletti Stanwickben található, 3-4. századra datálható temetkezési helyszínt 1991-ben fedezték fel, de csak most nyílt lehetőség arra, hogy egy, a bizonyítékok megőrzésére alkalmas laboratóriumban, ellenőrzött körülmények között tanulmányozzák azt. A temetőben összesen 35 ember maradványa fekszik.  A kutatásokat a Historic England nevű szervezet régészei és egyéb szakemberei végzik.

Simon Mays, a Historic England embercsontváz-szakértő biológusa szerint Britanniában a római korban egyelőre nem találtak a nyelvkivágás gyakorlására utaló nyomokat, így egy újonnan megismert szokással van dolguk a kutatóknak. A biológus szerint a fejjel lefelé való eltemetés arra utal, hogy a közösség különösnek, a normáktól eltérőnek vagy rájuk nézve fenyegetőnek ítélte a férfi viselkedését. Bár a kor meghatározására használt technikák nem feltétlenül szolgálnak pontos eredménnyel, a férfi feltehetően a harmincas éveiben halt meg.

Nyelve kivágásával kapcsolatban több teória is létezik. Az egyik szerint a mentális problémákkal küzdő férfi maga vágta aki a szájából, egy másik szerint pedig az amputáció egy büntetési forma volt. Mays szerint vannak olyan germán törvénykönyvek, amelyek emberek nyelvének kivágását rendelték el abban az esetben, ha valaki rosszindulatú vádakat terjesztett más emberekről. A kutató nem tud hasonló római rendelkezésről, és az általa kapott visszajelzések is ezt erősítették meg, ettől persze még lehetséges, hogy volt ilyen – egészítette ki mondandóját a kutató.

Felmerül azonban a kérdés, hogy a régészek honnan tudják egyáltalán, hogy a férfi nyelvét kivágták. Mays válaszában hangsúlyozta, hogy a római kori Britannia más temetkezései esetében a hiányzó testrészeket tárgyakkal helyettesítették a testrészek pontos helyén. Ezek többsége lefejezésre utal, amelyek esetében egy követ vagy egy edényt helyeztek a fej helyére. A tudósok ebből kiindulva gondolták azt, hogy a nyelv helyére helyezett kő is hasonló csonkításra szolgáltat bizonyítékot (bár hozzátehetjük: önmagában egy hiányzó testrész helyére tett tárgy még nem utal csonkításra, ám a többi esetben feltehetően más nyomok is ebbe az irányba mutatnak, amelyet azonban a kutató nem fejtett ki).  Jóval későbbi példákat egyébként lehet találni olyan csontvázakra, amelyeknek a szájába követ helyeztek.

Az elméletet támasztják alá a csontokon végzett tesztekből származó bizonyítékok is. Mays szerint ha valakinek kivágják a nyelvét, a száj tele van baktériumokkal és valószínűleg egy fertőzést is összeszedett. A kutató kifejtette, ez esetben a csontokon találtak fertőzésre utaló nyomokat. „Önmagában érdekes ötlet, hogy egy levágott testrészt egy tárggyal helyettesítenek. Ez lehetett egy arra irányuló kísérlet, hogy teljessé tegyenek egy csonka testet. Vagy akár egy arra irányuló kísérlet is, hogy a test egy részét valami nyilvánvalóan élettelennel, mondjuk egy kővel vagy egy edénnyel helyettesítsék, így megakadályozva, hogy a test egy egészet alkosson” – fejtette ki a kutató. Néhány, a késői rómaitól a korai angolszász időszakig arccal lefelé temetett ember maradványára már korábban rábukkantak a kutatók. Számos régész úgy véli, hogy az így eltemetett halottakról azt tartották, a sírból kikelve fenyegetést jelenthetnek a közösségre nézve.