Kísértetiesen élethű arcrekonstrukció készült egy 13. századi angolról

2017. március 24. 08:38

A régészek által Context 958-nak nevezett, a 13. században élt férfi egyike volt annak a közel négyszáz embernek, akik a cambridge-i St. John’s College egyik épülete alatt aludták örök álmukat. Egészen pontosan a 2010-2012-i ásatási szezonig, amikor a brit kutatók feltárták sírjaikat. A középkorban e terület a Szent Jánosról elnevezett kórházhoz tartozott, amelynek tagjai egykoron a szegény és beteg emberek ellátására esküdtek fel. A kórházban elhunyt nincsteleneket évszázadokon át helyben temették el.

A Cambridge-i Egyetem régészei a dundee-i anatómusokkal karöltve az „After the plague: health and history in medieval Cambridge” nevű projekt keretében azt a célt tűzték ki, hogy részletes elemzés alá vonják az itt található sírokat és egykori lakóikat. A Context 958-ként ismert férfin is igen kimerítő analízist végeztek.

Valamivel több mint 40 éves volt halálakor, csontjai több helyen kopás nyomait mutatták, ami arra enged következtetni, hogy nehéz fizikai munkát végezhetett. A fogzománcának növekedése ifjúkorában két alkalommal is megállt, ami arra utal, hogy átélt egy-egy nagyobb betegséget vagy éhséget. A régészek a tarkóján egy jelentősebb, tompa tárgy okozta sérülésre is ráakadtak, amely azonban még a halála előtt begyógyult.

A kutatók természetesen egy csontváz alapján ritkán tudják megmondani teljes bizonyossággal, hogy milyen tevékenységet végzett foglalkozásként, ám úgy vélik, a kereskedelemben dolgozhatott. Mégpedig azért, mert a fogait,  illetve kopási felületüket vizsgálva arra jutottak, hogy a férfi húsban és halban gazdag étrendet fogyasztott. És figyelembe véve, hogy mégiscsak egy szegénykórházban halt meg, minden bizonnyal nem vagyona, hanem az esetleges kereskedelmi tevékenysége során juthatott hozzá olyan mértékű és minőségű táplálékhoz, amelyhez egy átlagember csupán ritkán. John Robb cambridge-i régész szerint az sem elképzelhetetlen, hogy a 958-as a szegénykórházban lakhatott, ahol számos olyan beteg vagy nincstelen húzta meg magát, akinek ez volt az egyetlen esélye az életben maradásra.

Különös módon arccal lefelé fordítva temették el a férfit, ami meglehetősen ritka, ám mégsem teljesen ismeretlen temetkezési eljárás volt a középkor évszázadai során. Mivel sokszor még a vagyonosabb középkoriakról sem maradt fenn semmilyen forrás, amely az életükről mesélne, a 958-ös esetében ez még inkább esélytelenebbnek tűnik, így a kutatók csupán a csontmaradványokból tudnak következtetni, hogy milyen élete lehetett egy, a 13. századi Angliában élő, kevésbé tehetős embernek. Természetesen nem lehetünk biztosak, hogy hősünk pont így nézett ki egykoron, hiszen az elmúlt 7-8 évszázad vasfoga erősen nyomott hagyott a csontvázon.