Kincsekért, foglyokért, dicsőségért vagy vallásuk védelmében támadtak a vikingek Európára?

2018. május 22. 17:31 Múlt-kor

Talán a legkorábbi magyarázat Dudon de Saint-Quentintől származik, aki a 11. század elején írta meg Normandia hercegeinek történetét, akiknek felmenői vikingek voltak. Ebben néhány bekezdés erejéig beszél arról, hogy a barbár népek hajlamosak voltak arra, hogy túl sok gyermekük legyen. Így Dudon:

„Miután ezek felnőnek, vadul lázadnak apáik és nagyapáik ellen, de még gyakrabban egymás ellen tulajdonrészekért, és mivel túlságosan sokan vannak, és a föld, melyen laknak nem elég nagy ahhoz, hogy rajta éljenek, van egy igen régi szokás, melynek során ifjak sokaságát választják ki sorsolással és más népek államaiba utasítják ki őket, hogy ott nyerjenek maguknak királyságot harccal, ahol aztán háborítatlan békében élhetnek.”

A történészek többnyire elutasították e magyarázatot arra hivatkozva, hogy amikor a 8. század végén megkezdték támadásaikat, a vikingek egyszerűen kifosztottak egyes területeket, majd hazatértek. Legalább néhány emberöltőnek el kellett telnie, mire a viking hadseregek letelepedési szándékkal indultak el meghódítani földeket.

Sokféle elmélet

A gazdasági okok a leggyakrabban hivatkozott magyarázatai a viking kornak. Ez az időszak a kereskedelem fellendülését és a pénz fontosságának növekedését hozta Észak-Európában, a skandináv népek pedig buzgón munkálkodtak a vagyonszerzésen, egyre inkább erőszakos eszközökkel. Mary Valante amerikai történész egy érdekes elmélettel állt elő, miszerint a Közel-Kelet és Bizánc által a rabszolgákra jelentett nagy kereslet volt a portyázás ösztönzője. A vikingek gyakran vettek célba kolostorokat, ahol sok fiatal férfit és fiút ejtettek foglyul – ők rendkívül értékes áru voltak taníttatásuk és olvasni tudásuk okán. Kasztrálást követően ideális eunuchokká válhattak, akik egy kalifa háremében vagy egy birodalmi bürokráciában szolgálhattak.

Steve Ashby angol régész szerint a vagyon iránti vágy csupán az egyik tényező volt, amely a vikingek támadásait okozta. A résztvevők számára ugyanis a támadások lehetőséget nyújtottak bátorságuk és ügyességük bemutatására, hogy mai kifejezéssel élve „nevük legyen az utcán.” Érdemes megjegyezni, hogy míg a vikingek gyakran zsákmányoltak keresztény kegytárgyakat, azokat beolvasztás helyett megőrizték eredeti formájukban – talán így nyújtottak bizonyítékot győzelmeikről. Ashby szerint „a portya vonzereje több volt a puszta zsákmánynál: a hatalom megszerzéséről és megőrzéséről szólt, az utazás varázsán és a nagy tettek véghezvitelén keresztül. Ez fontos korrekciója azon modelleknek, amelyek kizárólag az ingó vagyon szükségére fókuszálnak – az ezüst megszerzésének folyamata ugyanolyan fontos volt, mint maga az ezüst.”

Más magyarázatok különféle környezeti és technológiai hatásokat hoznak fel. Kiemelhető például az, hogy a vikingek navigációs és hajóépítési tudása ekkoriban gyors ütemben növekedett, ami lehetővé tette az óceán átszelését, illetve a folyókon való felhajózást is. Egyes történészek szerint azután, hogy szert tettek a tengerek feletti uralomra, a vikingek mielőbb igyekeztek felhasználni azt a háborúzásra és a portyázásra, amelyek más európai népek között már bevett szokások voltak.

A vallás szerepe

Létezik olyan feltételezés is, mely szerint a skandináv vallás eleve nagyobb kockázatok vállalására ösztökélte híveit. Neil Price angol régész a következőt mondja:

„Arra a kijózanító következtetésre jutunk, hogy a vikingek hozták létre a világ azon kevés mitológiájának egyikét, amely tartalmazza a teremtés egészének és az azt formáló erőknek az előre elrendelt és maradandó pusztulását, amelyben senki számára nincs maradandó túlvilági lét. A kozmosz a Ginnungagap fagyos ürességében kezdődött, és tűzben fog véget érni a végső csatában. Minden égni fog a Ragnarökkor, bármit is tesznek az emberek vagy az istenek. Tetteink végeredménye, sorsunk már eleve elrendelt, így nem is számít. Fontos azonban a magaviselet, amelyet tanúsítunk, mikor szembenézünk vele. Ennek, és a skandináv 'vallás' más aspektusainak pszichológiai jelentőségén érdemes elgondolkodni.” Azoknak, akik ilyen világképpel bírtak, a tengereken át való kockázatos utazások és a csaták és portyák jelentette élet igen vonzóak lehettek.

A vallás a viking támadások egy másik, újabb keletű magyarázatában is fontos szerepet játszik, eszerint a kereszténység közeledésére adott reakciók voltak. A 8. század második felétől a Karolingok birodalma, legfőképpen Nagy Károly alatt, katonai erővel kényszerítette a kereszténységet pogány szomszédaira. A szászok több ilyen támadást is elszenvedtek a Karolingoktól, melyek keretében vallási jelképeiket elpusztították és nagy számban mészárolták le őket. Ezekről az esetekről kétségtelenül hallottak Skandináviában is, és az itt élők dönthettek a Karolingok és az egyház elleni megelőző csapás mellett. Más kutatók azonban rámutatnak, nem tűnik úgy, hogy a vikingek politikailag annyira egységesek lettek volna, hogy ilyen széles körű háborút indítsanak.

Végül a viking jelenség egyik legújabb magyarázata kapcsolódik a Dudon de Saint-Quentin által leírtakhoz. A vikingek többnejűséget gyakoroltak, és az ágyasok is gyakoriak voltak náluk. Ez azt jelentette, hogy egyes férfiakra több nő is jutott, míg másokra semennyi. Ez a versengés arra késztethette az egyedülálló férfiakat, hogy elhagyják Skandináviát a vagyon, foglyok és hírnév szerzése érdekében, ezek aztán hasznukra válhattak saját feleségeik és ágyasaik magukhoz csábításában.

A fent felsoroltak csupán néhány elméletet képviselnek a vikingek felemelkedésék okaira. Lehetséges, hogy több tényező együttes hatása győzte meg őket arról, hogy a portyázáson és fosztogatáson alapuló életvitel jó választás volt. Bármi is volt az oka, a vikingek feltűnése egy új korszak eljövetelét eredményezte Európában.