Kilenc uralkodó a középkorból, akit csak „Nagy” néven emlegetett az utókor
2017. augusztus 30. 15:51
Aki másodszor élesztette újra a császárságot
Az egykori Karoling Birodalom keleti feléből kialakult Német Királyság élére 936-ban a fiatal és energikus I. (Nagy) Ottó került. Hasonlóan Alfrédhoz neki is egy veszedelmes, keletről érkező nép betöréseitől kellett megvédelmeznie országát. A magyarok a 9. században számos pusztító zsákmányszerző hadjáratot vezettek a német területekre. Ottó végül 955-ben, az Augsburg melletti Lech-mezőn szállt szembe a feljegyzések szerint Bulcsú és Lehel vezette magyarokkal. Az ütközet döntő német győzelemmel végződött és az elfogott magyar vezéreket Regensburgban kivégezték. Bár mind a mai napig megoszlanak a vélemények arról, hogy pontosan mekkora veszteség is érte ekkor a magyarokat, az viszont bizonyos, hogy a csatát követően a nyugatra vezetett „kalandozások kora” lezárult.
Egyes feljegyzések szerint, Ottót a győzelem után császárrá kiáltották ki katonái, majd 962-ben a pápa hivatalosan is megkoronázta őt Rómában, ezzel másodszorra is újjáélesztve a nyugati császárságot. Ottó hódításaival jelentősen kiterjesztette birodalma határait és többek között Itália északi részét is uralma alá vonta.