Kilenc elterjedt mítosz a Barbarossa-hadműveletről
2019. január 1. 10:53 Múlt-kor
A szovjet csapatok tömeges megadásai
A német támadás 1941. június 22-én indult. Július 11-ére a németek több mint 400 000 hadifoglyot ejtettek a keleti fronton. A közhiedelemmel ellentétben sohasem voltak azonban tömeges megadások. Sztálin azon parancsának köszönhetően, hogy a csapatok maradjanak a helyükön, nagy egységeket zártak körül a támadók. Az elszigetelt csapatok többsége azonban tovább küzdött egészen addig, amíg el nem fogyott a lőszere. A mai Belarusz területén található breszti erődnél az apró helyőrség például a jelentős túlerővel szemben kitartva több mint 1000 főnyi veszteséget okozott a német 45. hadosztálynak.
„Az ellenség a legnagyobb kitartással és bátorsággal küzd” – jelentette a német Közép Hadseregcsoport június 28-án a felső vezetésnek. A német 4. hadsereg „kiemelkedően keménynek és rendíthetetlennek” nevezte a szovjet csapatokat. Amikor az 1917. októberi forradalom után elmenekült cárpárti, azaz „fehér” orosz emigránsokkal próbálták meggyőzni a csapatokat az átállásra, azok „kategorikusan visszautasították” a felszólítást. Egy másik német beszámoló így szól: „Mi lett az 1914 és 1917 közötti oroszból, aki elfutott vagy feltett kézzel közelített felénk, amikor hevessé vált a harc? Ma a bunkerjében marad, és kénytelenek vagyunk kifüstölni, inkább benn ég a tankjában, repülősei pedig azután is tüzelnek ránk, hogy repülőgépük kigyulladt. Mi lett az oroszból? Az ideológia megváltoztatta!”